Uram!- ránk könyökölt az idő.
Ötven-hatvan éve rongyolódik a bőr,
foszlik az élet, mint a sokat használt könyv.
A kort jelző ránc, mint hegyes tőr,
testünk bronzbarna színébe vágódik.
E földön, e földből éltünk
s fizetett, mit fizethetett a föld.
Ez volt a sorsunk. Hátba-döfött keresők
voltunk s a gyolcs ing—kezünk
munkája, hátunkra izzadt,
s ami maradt azt adtuk tovább.
Jót is találtunk néha a rossz között,
mi a mának született édes mostohák!
Uram!- a szomszéd szemében életünk ferde
tükre látszik. Harmincadot, adókat, életet
fizettünk, naponként hazahoztuk az utak porát.
Gyermeket szülő, gyilkoló jelen tüzében—
csend-szűrte alkonyi árnyak alatt,
az élet ma újabb holnapért kiált!
14 hozzászólás
Mintha Fáy Ferenc írta volna!
S ezt most dícséretnek és együttérzésem kifejezésének szánom.
Tisztelettel köszöntelek.
Az alábbi parányi zsörtölődésem pedig bocsásd meg.
A második versszak negyedik sorában, a "maradt" szó után vesszőt kell tenni;
valamint a második versszak utolsó sorában is, "mi" után.
A vers zárósora pedig Adyra emlékeztet. Értem, persze, hogy értem, amit mondani szeretnél, az én hibám, hogy idegenkedem az "élet" és a "holnap" szó ilyetén használatától.
A vers egészéért, s különösen az első versszakért fogadd kézszorításom!
Kedves Zoltán!
Azért még meg kell tanulnom "egyet s mást", és őszintén köszönöm, hogy felhívtad a figyelmem e néhány éktelenségre.
Ma, egy baráti találkozáson is beszéltünk Fáy Feriről, ha még élne, milyen jó is lenne. Tűz Tamás is, Tapolczay Lukács, sajnos a nagyok már elmentek és űr van utánuk, hiányoznak.
Köszönöm a kézszorítást, fogadva s egyszer jó lenne élőben is megtenni ezt.
Barátsággal, Inda.
Ez a vers olyan, mint egyfajta modern Szózat.
Nagyon jó.
Kedves Andrea!
Örülök, hogy tatszett és örülök, hogy erre jártál.
Szeretettel, Inda.
Kedves Andrea!
Örülök, hogy tetszett a vers és örülök, hogy erre jártál.
Szeretettel, Inda.
Kedves Inda!
Hogy mások hogyan ítélnek meg bennünket, hát az már az ő dolguk. Amit a saját bőrünkön megtapasztalunk, az az értékmérő, nagyobb lattal bír, mint bárki másé. A gondolatokat sorfűzése rendkívül érdekes, a rímek mégis gyönyörűen érződnek, csak skandálni kell. Legyen a Sors bármilyen bőrnyúzó, mégis élni akarjuk napfényben-árnyékban, mert a Miénk!
Gratulálok az írásodhoz.
Szeretettel: ottaka
Kedves ottaka!
Az élni akarás sok mindent kikényszerít belőlünk, viszont egy kicsikét azért segíteni kell a néha kényszerű sorsnak is…
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel, Inda.
Tetszett, kedves Inda.
Gratulálok!
Zsanett
Köszönöm, kedves Zsanett!
…és örülök, hogy itt jártál.
Szeretettel Inda.
Nagyon szep gondolatok,kemeny igazsag,tetszett a versed,fogadd oszinte gratulaciomat.Tisztelettel:Syekelyke.
Üdvözöllek székelyke!
Köszönöm a gratulációd.
Kicsit fájdalmas az amikor az ember a maga előtt látottak tapasztalatából kell ki írja a átlényegült valóságot.
Itt is az történt.
Barátsággal, Inda.
Katasztrófák és tragédiák árnyékában versed még igazabb. De: jót is találunk néha a rossz között. Versed tetszett, szép volt.
Kedves Irén!
Nem mehetünk el a múló napok mellett úgy, hogy ne lássuk meg azt a picinyke jót, amely napjaink, érzéseink s néha valaki szemében csillan meg.
A kellemetlen rossztól a bajtól menekülünk s bele őrülnénk, ha csak mindég a negatív oldalát éreznénk az életnek.
Szeretettel köszönöm a gondolataid. Inda.
Kedves Irén!
Elnézésedet kérem, figyelmetlen voltam. A fönti versemhez írt hozzászólásodra nem is válaszoltam, majdnem történelmi időbe nézek vissza rá. A hetvenes időkben írtam ezt a verset, de az akkor leírt rossz élmények még ma is aktuálisak. Ismétlődő történelem, mondhatnám, de még annál is rosszabb.
Szeretettel, Inda