Állomás

…Miskolcon aludtam el. A fülke meg
koszos, sápadt. A napba süppedek,
hol átcsíkoz egy trapéznyi fénysziget,
s álmodom, hogy itt van Érdliget,

s leszállhatok…a sínek izzanak,
ha kisiklik álmom, újra visszarak
az egy ütemre zökkenő zavar:
visszanő a kábulat hamar

a tájat itt nem ismerem. Minek.
Nem fogad be, durva és hideg,
port kavarna árva lábnyomom:
ismeretlenekkel nem barátkozom.

Combjaimhoz ér a vadszeder,
fű között az őzikém hever,
tétován feléje lépkedek:
így vagyunk mi ismeretlenek,

átutazva számtalan falut,
íztelen, hideg falat, ha jut:
fóliázva bolti szendvicsek,
minden ez, mit innen elviszek,

vonatra szállt a lámpafény velem,
az állomás bezárt, üres terem,
kitört üveg, szilánkra metsz a kép:
az ablakán az arcom is cserép.