Minden egyes nappal…

Minden egyes nappal lassul a vérem,
A holnapokat már gyengébben kérem,
De van még bennem szusz, s hajlam,
Hogy a bizonytalan életet faljam.

Megtömött cirkusz porondján hasalva
Hallom, hogy sivít a nézősereg.
Homokot ízlel a nyelvem, s azt hallva
Remegek, ahogy a beszakadt dob pereg.

Minden egyes ősz a lábamra tapos,
Olyannak tűnik ilyenkor, mint egy kalapos
Revizor, ki a tudatot jön behajtani rajtam:
Hogy tudom-e már, milyenné váltam?

A legszentebb szomorúság volna,
Ha hulló leveleket festenék a Holdra.
Nem hagyom, még nem dőlt át a mérleg!
Még ha mindennap kevesebbet is mérek.