Vízesés 4

-Nagyon elmélázott főnök!-szólt Bea, persze előtte még megköszörülte a torkát, nyomatékosan azért, biztosan telibe találjon, és el is érjen főnöke füléhez.
-Köszönöm a kávét, és bocsásson meg az udvariatlanságom miatt, szórakozott vagyok kissé. Igazán isteni italt varázsolt ide nekem. Mindenképpen figyelembe veszem, amikor majd valamilyen prémcsi kinéz. Titkárnők gyöngye!-hadarta el szinte egy szuszra mondanivalóját, s közben haladt a céges levelek végeláthatatlan során. Amikor végre az utolsót is elolvasta, egy pillanatra hátra dőlt a kényelmes székében, és a plafonra bámulva elmélázott.
Sokat fogok dolgozni. A hideg verejték gyöngyözik homlokomon, ha arra gondolok, milyen üresek lesznek az estéim.
Nem éltek együtt, de az esték közösek voltak. Mozi, étterem séták, vagy csak beszélgetések. Rutinná vált esték. Ez vezethetett ahhoz, ellaposodott a kapcsolatuk. Ellustultak mindketten, egyikük sem vitt bele színt, varázst.
De hiszen ezen változtatni nem is akkora nehézség. Ettől jobb kedvre derült, és füttyentett egyet.
A titkárnő a szemüvege mögül, csodálkozva nézett a főnökére, majd megszólalt.
-Micsoda jókedv főnök! Nem madártejet készítettem. Vagy mégis?
-Idefigyeljen kismadaram! Fő a végeredmény, és ha ezt hozta ki belőlem, akár az is lehetett.
Most lemegyek a részlegbe, végigjárom a gépsorokat, ha valaki keres a mobilomon elérhető vagyok. Ami még fontos, ez idő alatt kérem írja ki az ötös brigád pihenő tervezetét.-hadarta el.
Azzal elindult lefelé lépcsőn. Nem akarta a liftet használni, jól esett ez a kis gyaloglás. A gépsorokhoz közeledve látta, a munkások robotokhoz hasonlóan egyhangúan tevékenykedtek.
Úgy, ahogyan a technológia előírta. Ahogyan haladt előre, átfutott a fején a gondolat.
Miért is lenne veszélyben a munkahelyem? Hiszen ez a gyár edényeket készít. Fazekakat lábasokat, bögréket, és még százféle edényt. Az emberiség eszik. Márpedig az ételt valamiben meg kell főzni, tárolni kell. Ameddig főznek, nagy baj nem lehet.
A zománcipar, valamikor a fénykorát élve nagyon virágzott. Igazából a modern világban az edények belsejét sok esetben felváltotta már a teflon bevonat, viszont erre szépen átállt az üzem, több kísérlet után működik vegyesen váltakozva megrendeléstől függően.
Éppen az elmúlt héten kapták meg a Hollandoktól a megrendelést amely „Varia” termékcsalád néven kerül gyártásra. Kívül a hagyományos zománc, belül teflon bevonat. A belső laboratóriumi munkák sikeresek voltak, s mint technológus állította be a gépen a folyásfokot, a csurgási sebességet. Figyeli a folyamatot, szerencsére jó a végeredmény. Apró korrigálás szükséges még ahhoz, kifogástalan legyen.
A másik részlegen még hagyományos művelettel folyik a munka. Stenderek állnak, azokban van a folyékony hideg zománc festék. A hegesztés, alapozás után egy szárító rendszeren keresztül, ér a zománcozó padhoz, itt kapja meg a végső színét, majd, indul szalagon egy szárítóba ismét, majd a kemencébe ahol égetik nagyon magas hőfokon. A hagyományos gyártás, nehéz fizikai munka. Remélhetőleg nem is olyan sokára végleges gépesítés lesz, végre könnyebben végezhető a gyártás.
Körbejárta a részleget, beszélt a művezetőkkel, nem számoltak be semmi rendellenességről. Már éppen elhagyni készült a csarnokot, amikor felfigyelt arra szólítják
-Szervusz Attila! De jó hogy megláttalak. Éppen a következő utam hozzád vezetett volna.-üdvözölte László, a technikus kolléga.
-Üdv neked! Az irodámba indultam vissza, ha végeztél a mostani dolgoddal, szívesen fogadlak. Feltéve, ha nem öt órakor érkezel.-veregette meg kollégája vállát, majd eltűnt a kijáraton.
Az irodába visszaérve megcsapta a meleg levegő. A légkondi rendetlenkedett. Megkérte a titkárnőt, vásároljon a marketben pár üveg hideg ásványvizet. Legszívesebben sört rendelt volna. Lelki szemei előtt látta a habzó gyöngybuborékokat, a párától homályos poharat. A kopogtatás hozta vissza a jelenbe. Bambán egy tessék kifutott a száján, de már nyílt s az ajtó.
-De meglepett képet vágsz.-csodálkozott Laci, amikor meglátta Attila arcát.
-Hát édes öregem, éppen sörről álmodoztam, már-már kortyoltam is poharamba…erre Te megjelensz.-felelte még mindig sóvárgó arccal.
-Jó, jó majd meghívlak egy sörre hamarosan. Mindjárt elmondom az okát, miért nem holnap.-mentegetőzött.
-Nos, amiért itt vagyok, a következő.-kényelmesen hátradőlt a bőrfotelben, lelkesen belekezdett mondókájába.
-Megkaptam a következő kiírást az újabb laboratóriumi munkák elvégzéséhez. Más összetételű zománcra lesz szükség, egy újabb technológia bevezetéséhez. Ezt az összetételt kell kikísérletezni.
Semmihez sem lehet hasonlítani. Az állaga egy olyan folyékony massza kell hogy legyen, ami vastagságra meg sem közelítheti a „varia” edények belsejében használt anyagot. Nem könnyű, jól tudom. Számomra nagy kihívást jelentene, viszont két hét tanulmányi útra Hollandiába kell mennem. Nem volt megfelelő az egyeztetés, az itteni munka és a tanulmány út között. A nagyfőnökkel egyöntetűen Rád gondoltunk. Szeretnénk, ha elvállalnád, mielőtt központi utasításként varrnánk a nyakadba.-kacsintott Laci.
-Egyébként lelkesítelek is, amennyiben a tanulmányi utam jól sikerül, és istenadja' zárom egy sikeres vizsgával, valószínű külföldre mehetek dolgozni. Ami még inkább jelenteti számodra a biztos egzisztenciát, mint utódom.
-Már, már Te is?- dadogott Attila
Mit már Te is? Még ki? -ezt nem értem.
-Ágnes.
Ágnes is külföldön van? Mióta? Ezt nekem most kell így megtudnom?-csodálkozott.
-Igen. Most indult, nagyon friss az élmény, nem beszéltem róla még senkinek. Ezer szerencséd van Kedves barátom, mert megfogadtam, mindent bevállalok amíg ő odakint pesztrál, csak hogy gyorsabban teljen az idő. Ne tudjak gondolkodni sem.
-Tehát elvállalod?-csillant fel szeme Lacinak.
Örömmel, és ígérem olyan munkát adok ki a kezemből, hogy még magam is elcsodálkozom a végeredményen.-lelkesedett.
-Köszönöm! Fontos volna átadnom minden erre vonatkozó anyagot. Holnap tíz órakor várlak a laborban, ha megfelel az időpont. Még egy csinibabát is kapsz a meló mellé, hogy ne lógasd az orrod Ágnes miatt.
-Rendben, holnap ott leszek a megbeszélt időpontban. Kezet ráztak, majd megveregetve egymás hátát elköszöntek.
Attila nem várta meg ameddig a titkárnő visszaérkezik. Jól tudta ilyenkor a drogériába is benéz.
Nem szólt rá sosem miért húzódik el a bevásárlás ilyen sokáig? Az illata olyankor mindig egy virágos réthez hasonlított a sok parfüm tesztek kipróbálása után. Egy cetlire ráfirkantotta a következőt.
Délután kettő körül érkezem vissza az irodába. Kérem, ne zavarjon senki!
Sietősre vette lépteit az autója felé. Maga sem tudta miért?