Nem írok én többet verset,
nem érzek már hozzá kedvet.
Sajnos híján tehetségem,
rímfaragás nem erényem.
Megpróbáltam, de ha nem megy,
költészethez kell ám, nagy kegy.
Némi tehetséggel áldva,
lehetsz néped poétája.
Ragrím, meg a metafora,
bokorrímet átugorva.
Szótagszám és xaxa képlet,
Jézus! Egyikhez, sem értek.
Búcsút intek költészetnek,
meghagyom a bölcsészeknek.
Megmaradok én magamnak,
prózát írok, hogyha hagynak.
15 hozzászólás
Te kis hazudós. Magad szállítottad állításod cáfolatát.
Gratulálok. a.
Kedves antonius!
:-))) Köszönöm! :-)))
Szia!
Szerintem nagyon is értesz a rímekhez, de a prózáidat is szívesen olvasom.
Szeretettel: Eszti
Szia Eszti!
Köszönöm, aranyos vagy! 🙂
Fentebb olvastam, én egy utolsó utáni verset:-))
NONO:-))) Azért!
Szeretettel:Selanne
Köszönöm, hogy olvastál (itt is, ott is). 🙂
Kedves Amarilla!
A versírást nem lehet parancsszóra abbahagyni! Az ihlet jön magától, még ha azt hisszük, hogy már soha.
Faddi Tamás
Valóban így van. Sokszor hetekig semmi késztetés, aztán pár perc alatt ömlenek a szavak. 🙂
Kedves Amarilla!
Hagynak. :)) Prózát is, verset is.
Ez szép volt !
Gratulálok: pipacs
Köszönöm, kedves Pipacs! 🙂
Szia Amarilla!
Szerintem eszedbe se jusson abbahagyni! 🙂
Megy az!!! Ösztönből a legjobb!
Szeretnélek még olvasni!
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Boldog vagyok, hogy benéztél hozzám.
Várlak szeretettel máskor is.:-)
Kedves Amarilla!
Legnehezebb azt megírni, amiről azt hisszük, nincs birtokunkban. Írj csak, ne akard te másra örökíteni a szép kínt, aminek nyomán görögnek a tehetség betűi.
Ottaka
Kedves Ottaka!
Jólestek kedves szavaid. Köszönöm. 🙂
Kedves Amarilla!
Tetszik a versed.Különösen a vers utolsó három sora. Én is így vagyok vele.
Szeretettel:Ági