Vásáron a bőrünk

Lenyúzva ülök a pult alatt,
Csak kacagok, vigyék a bőröm!
Hány éve kísértjük a bajt,
S súroljuk a talajt?

Nap, mint nap rohanunk,
Azaz rohanok én,
Kacér vagyok, mint a többi
Apró mákszem a dézsában – vihogva.
Bedarálhat a világ, s zabálhat kedvére,
Aki csak romlottat rág.

Vásárról vásárra… na persze.
Szívburkomat majd addig szorítom,
Míg lelkiismeretem a tarkómra vág.
Megkapja más is, mert könnyelmű
Játékra mindig van elég mersze.

Meghalhatnánk folyton, ha lenne időnk,
Talán ha szereznék nektek, de úgyis csak
Hálátlanul hízelegtek.
Ezt értem… Nem kell hozzá vívmány.

Ám ez nem játék,
Inkább okoskodó elméstől,
Árulkodó epéstől,
Tékozló szerencséstől
Nagylelkű ajándék.