2025. január 3., péntek
    Véletlenül
    Új írás létrehozása Fórum
    egyéb

    Ráolvasó

    Horák Andrea KankalinBy 24 hozzászólás1957 megtekintés

    Tűzben éltet, el nem éget
    lepke-zsongó lágy zenéket.
    Pirkadatkor mosolytáncos
    igézettel lesve várom.

    Száguldozva száz határon
    öröm szárad szempillámon.
    Bús-íriszes tükörképpel
    lopva látom, féltve érzem.

    Tépett lelke acél éle
    csábít csendbe, újra élve.
    Elcsent álmom, titok-nászom
    ráolvasva kulcsra zárom.

    Share.

    24 hozzászólás

    1. Finta Kata on

      Kedves Kankalin!
      Jó volt elolvasni a rövidke versedet. Életedet átszövi, s verseidben is megjelenik a zene, gondolom, életedben fő helyet foglal el. Én is nagyon szeretem a zenét, de nem tudom úgy átadni ezeket az élményeket sem prózában, sem versben. Szépen hangzanak és rímelnek a soraid.
      Szeretettel: Kata

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Kata!
        A verseimből nem hagyhatom ki a zenét, mert születésemtől fogva fontos szerepet tölt be az életemben. Tulajdonképpen a zene adja a töltetet, a folyamatos megújulást, a fiatalos életerőt és élni akarást. 🙂
        Nem csak szeretem, művelem is évtizedek óta.
        Örülök, ha tetszett a vers, minden zeneiségem próbáltam belevinni a lelkemmel együtt. 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    5. alberth on

      Kedves Kankalin!
      A versnek is van dallamossága, a zene csak hab a tortán. Nálam a torta kisül ugyan, de a "habverő" sután áll a kezemben. Így nem lettem zenész pedig van egy gitárom a szekrény tetején, s fel kellene húrozni és hangolni, mert valamikor a gyerekek játszottak vele, s úgy maradt. De hát van még furulyánk is kettő, mivel a lányom járt tanítóképzőbe is. Azon sem tudok, sőt volt egy öreg zongorám, amin csak a Holdfény-keringőig jutottam. De már eladtuk, mert sok helyet foglalt a szobában. Egyszóval hidd el, a zenei tehetség jeles adomány! Becsüld is meg, mert nem mindenkinek adatik!
      A ráolvasót ellenben mi gyermekkorunkban nem énekeltük, hanem mondóka volt, amit hangsúlyozni kellett, de nem is akárhogyan. A versed megfelel ezeknek a kritériumoknak, felnőtt kategóriában. Gratulálok is hozzá, mert mondókaként végig tudtam olvasni! Már csak az a kérdés, hogy ki lesz a húnyó? Számoljuk ki! 🙂
      Szeretettel: Alberth

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia Alberth! 🙂
        Kitűnőre vizsgáztál fejtegetésből: ez itt fent a felnőtt kategóriába sorolandó, kedveskedően simogató és ébresztgető, ráolvasgató mondóka. 🙂 A hunyó általában én vagyok, szinte majdnem mindig, ki se kell számolnom. 🙂
        Ha van gitárod, ne hagyd porosodni, igen sok örömet tud adni egy ilyen jószág. Próbáld ki!
        Köszönöm, hogy erre jártál, meg az értő olvasást is! 🙂
        Szeretettel: Kankalin

    6. Névtelen on

      Szia Kankalin!:)
      Milyen jó is volt, amikor mindennapos gyerekfutkározásunk végén ágybabújtunk, és boldog megelégedéssel hunytuk le a szemünket. Minden benne volt abban a szem- és testpihentető rebegő hunyorgatásban: a sok-sok siker, minden álmunk, amit lepkeként kergettünk, s ami azóta tudj' Istenn megvalósult-e?
      Öröm volt olvasni, őszintén gratulálok: ottaka

      • Horák Andrea Kankalin on

        Szia ottaka! 🙂
        A gyerekfutkározás tényleg jó volt, el is mosolyodtam a hozzászólásodon, mert eszembe juttattál egy-két-há… csínytevést, amiket elkövettem. 🙂
        Szerencsés ember vagyok, mert azok az álmok maradéktalanul megvalósultak, még ha azóta kegyetlen dolgok is történtek velem. Valószínűleg az sem volt a véletlenek műve. Féltve őrzöm azokat a kincseket, amiket életem során kaptam.
        Tetszett a véleményed, mert arra döbbentett rá, hogy talán ugyanolyan gyermeteg vagyok, mint régen, bár a ráolvasóm kifejezetten felnőtt tartalommal bír.
        Az valószínűleg igaz, hogy én még most is lepke-álmokat kergetek, mert szeretem a lepkéket. 🙂
        Köszönöm, hogy elolvastad, írtál, s annak is örülök, ha tetszett!
        Szeretettel: Kankalin

    8. hova on

      Szia Kankalin!
      Nagyon tetszik a ráolvasód, azt hiszem kellett volna hoznom be legalább három akácfalevelet, azt közben lehetett volna tépegetni.Tudod az én gyerekkoromnak ez kedves játéka volt.Gratulálok!
      szeretettel üdv:Vali

    Leave A Reply