ülök egy sarokban
nézem a semmit
sőt gondolkodom is rajta
ereimben lassan folyik az élet
lusta a nap is lassan terül
apránként foglalja el az udvart
mögötte az árnyék szaporáz
idő van most én jövök kiáltja
mert mindig a sötétségé
az utolsó szó
2 hozzászólás
Kedves Edit!
Tudod, ez nem semmi. De elárulom neked, hogy a sötétségnek szava sincs. A fény áthatol rajta.
Szeretettel,
Janó
Az jó! Örülök!