Fájdalom, elkeseredés, félelem,
talán ez jellemzi most életem?
A veszteség miatti fájdalom,
az örökös elkeseredés a bánatom.
Félek, mert elvesztettem életem
egy biztos pontját !
Egy embert, ki életével bearanyozta
a mindennapok gondját!
Ki a borús napokon, napsugarat csalt a szívekbe.
Ki a napfényben az élet értelmét emelte.
Sajnálom magam,mert egyedül maradtam.
Nem értékeltem azt mit tőle kaptam!
Apa
By varima
8 hozzászólás
Sajnos, az ember olyan, hogy csak utólag értékeli azt, amit magától értetődőnek vesz. Szép gondolat az eltávozott apa megkönnyezése. De legszebb az utolsó sor, melyben rádöbbenünk, hogy bizony mi hibáztunk. Az őszinte szembenézés magunkkal- hát ez is segít elviselni…
Szia!
Szépen emlékezel Édesapádról. Az utolsó előtti sor mély igazságot takar. Sokan nem merik ezt maguknak sem bevallani. Te le is írtad, "Sajnálom magam, mert egyedűl maradtam."Bizony ezt érzi az ember, akkor …, aztán ha szerencséje van vígasztalódik, tásában, gyermekeiben, keresi ami elveszett. Gratulálok a vershez!
szeretettel üdv:hova
Nagyon szépen köszönöm a kedves szavakat,ezek tényleg csak érzelmi kiborulásból keletkező sorok de köszönöm a kedves hozzászólásokat
Ahhoz képest szépen összeszedettek 🙂 Kiforratlan tehetség :):)
Mindannyian hordozunk valamit amit, nem tettünk, vagy tettünk, valakivel szemben. Sokszor ezzel nehezebb együtt élni mint a hiánnyal. De tudod, tudnod kell, hogy veled van amíg a szívedben él. Szeretettel Era
Öszinten érzelmek, szép sorokba szedve
Gratutálok, csak így tovább.
Köszönöm szépen ezeket a kedves szavakat!
Kedves Varima!
Nekem nem sok dolog maradt amit hozzá fűzhetnék a versedhez, hisz a többiek mindent elmondtak. Gratulálok, őszinte, szép emlékezés!
Maradok tisztelettel: Apamaci