Fogva tart egy érzés
börtönébe zárt,
mért üzensz, ha mégis
jobb ölelni mást?
Lelkedben hazugság
bármi, amit kérsz
színektől megfosztva
mond, hát mit remélsz?
Átkarol a kétség,
s megvakít a szó,
hullámokkal ébred
a tisztavízű tó.
Mégsem hagy nyugodni,
hogy visszatérni fáj
ott, ahol a legszebb
álmot ígéri a táj.
5 hozzászólás
:)))) és az is jól sikerült…
Gratulálok!
Lám a bizonytalanság milyen szép ihletet ad. Elgondolkodtam egy kicsit főleg az első versszakon. Igen, van ilyen. Szép versedhez gratulálok!
Barátsággal Panka!
Szépen összecsengenek rímek, jó a versed ritmusa is, de nem marad el a tartalom, és tiszta, magyaros fogalmazás sem. Egyszóval szerintem hibátlan a versed, jól sikerült!
Üdvözlettel: Kata
Hölgyeim!
Nagyon köszönöm, hogy ismét olvastatok és értékes, számomra hízelgő szavaitokkal illettetek!
Üdv:Fél-X