…filléres emlékeink…(szösszenet)

Ma vennem kellett zsebkendőt, mert tegnap bizony elfogyott. Igen … mert egy Barátom szólt a minap, hogy most üljek a TV elé, és nézzem meg az idei év talán legcsodálatosabb filmjét. (Patch Adams) Mivel sokat adok a véleményére (mert ismerem valamelyest az értékrendjét) megtettem, annak ellenére, hogy mostanában nem sok műsort tartok arra érdemesnek, hogy megnézzem. Ő azt is megmondta előre,… egyik pillananatban nevetni, másikban sírni fogok. Bevallom az utóbbiból sokkal többet tettem. Pedig ez, csak egy film volt,… igenám!… de mekkora film!

Azt hiszem szinte mindenkinek akadnak olyan emlékei, sikerei, fájdalmai, amelyeket a főhős átélt ebben a filmben. Bizony,… nekem vannak.

Ha sírtál már filmen, akkor tudod, hogy valójában sosem azért sírsz, mert sajnálod a főhőst,… mindig önmagad miatt sírsz. Saját fájdalmaidat, bánataidat könnyezed meg újból, és újból. Olyanokat is, amelyeket már régen elfelejtettél, de legalábbis megpróbáltad. Sőt,… sokszor azt hitted, hogy már sikerült is,… ilyenkor mégis rádöbbensz, mennyire éberen élnek benned.

Igen,… ott a szived sublótfiókjaiban,… mert tudnod kell, hogy mindennek meg van a maga fiókja benned. Ráadásul nem keverheted össze a fiókokat, hiszen a mindennapokban a bugyikat sem keresheted, a zoknigombócos fiókban. Hát… ugyanolyan rend van a szivedben is,… minden a maga helyén. A szeretet , az örömök, a napi csodák, a boldogság,… az apró bosszúságok, és a nagy fájdalmak,… sosem keverhetők össze.

Néha egy-egy fiókod már csordultig megtelt, mégsem teheted át a másikba. Akkor sem, ha sok az üres fiókod, mert nem volt mit beletenned. Talán azért mert nem találtad meg, vagy mert nem is kerested,… de az is lehet, hogy mindenáron,… vagy görcsösen akartad. Ma már mindegy is miért üres,… csak az számít, hogy nincs benne semmi. Amikor már féloldalas vagy, mert mindegyik fiókodnak más a súlya, olyankor igyekszel könnyíteni némelyiken, hiszen kifelé pakolhatsz a tele részekből, de az üreset sosem töltheted meg olyannal, ami nem odavaló. Ekkor lomtalanítani kezdesz, persze megfontoltan, mert ragaszkodsz még a fájdalmaid egy részéhez is,… na meg a filléres emlékeidhez. S ahogy idősödsz, ezekből egyre több lesz.

Az lenne az optimális, ha minden fiók terhét ellensúlyozná egy másik, de ez csak keveseknek sikerül,… mert az élet nem igazságos. Egyikünknek ebből, másikunknak abból ad többet. Ki mit érdemel!… szoktuk mondani okosan, viszont azt is tudjuk, hogy ez nem igaz. Ezért ismételten beállunk a sorba sokadjára, hátha nekünk is jut olyasvalami, ami éppen hiányzik. De szemtelenek vagyunk, mert csak a jót szeretnénk,… meg azt, amit sosem,… vagy csak néhány, rövidke pillanatra találtunk meg.

Gyakran éppen azt veszítjük el, amire egész életünkben annyira vártunk. Igaz,… valamivel mindig megpróbál az élet kárpótolni bennünket, de az általában másik fiókunkba kerül,… még akkor is, ha nagyon értékes. Egyszerűen azért, mert más a rendeltetése.

Hát pakolgatunk,… őrizgetünk, mert életünk legfontosabb szalmaszálai akkor is a Mieink, ha összkuszálódtak. Az a sok-sok filléres emlék, amit összegyűjtöttünk az évek hosszú során,… amit nem adunk!… nem engedünk!… mert nekünk kell megőriznünk!… s Mi meg is tesszük,… némelyiket akarva,… a többit pedig akaratlanul.
2009.08.19

Patch Adams