Fürössz még nyáladba kérlek,
S vés papírlapba bárgyú szívecskéket,
Mondd, hogy a Hold is nekünk ragyog fenn,
Hogy utána csókolj ágyhoz kötözve.
Szívedet mártsd hömpölygő csokoládé-folyamba,
Viruljon olcsó művirág hajamba,
Írd fel a füstbe a szerelmesek napját,
Hadd romboljam le illúzióját.
Nevessetek rajtam, hogy egyedül vagyok,
Én Cupido nyilától is, a földön maradok.
Élvezem a percet s nevetek rajtatok,
Ti csapdába esett, félőrült rabok!
Nekem a naptárba csak egy kedd következik,
Mindegy, hogy a parkban hány pár ölelkezik,
Csókot talán még a tükörbe küldhetünk,
Ugyan kérlek, még csak nem is a mi ünnepünk!
Zárt sorokkal fiatalra hatni nem lehet,
Ott a rózsa, melyet bármely nőnek megvehetsz,
Majd napnyugtával mindent felejtenek,
Nekem akkor sem kell, hogy egy napig szeressenek.