Átutazó az ember itt,
csak jött, s már távozott.
Nézd a végtelen időt,
hány lelket hozott?
Hol vannak a katonák,
kik nyertek sok csatát?
A halált le nem győzhették,
nincsenek ily csodák!
Hol vannak a művészek,
a csodás alkotók?
Csak műveik őrzik nevük,
mind elmentek a jók!
Átutazó vagy, jól vigyázz,
itt hagyod lábnyomod.
Az utókor ítél majd meg,
ha vizsgád elbukod…
Legyél szerény, légy emberi,
adj, alkoss, boldogíts.
Az igazat, szépet keresd,
bús lelkeket vidíts!
Átutazó az ember csak,
itt nincs örök hona.
Oly röpke élte tovaszáll,
s itt marad illata…
Lenge szellő visz rólunk hírt,
végtelen a létünk.
Maradjon hát emlékünk szép,
mert majd újra élünk!
10 hozzászólás
Kedves alberth, ha csak műveik őrzik nevüket az alkotóknak, már az is gyönyörű lenne… vagy nem? Épp nem régiben találkoztam olyan véleménnyel, hogy mi a fenének akarunk nyomot hagyni magunk után? Egy -két kivételesen kívül a többinek úgysem sikerül…
Kedves Irén!
A példaképek neve marad fenn legtovább. A rossz példaképeké azért, hogy ne kövesse el az utókor azokat az embertelen tetteket. A jóké pedig azért hogy legyen mit és kit követni, legyenek mércék, hogy az ősök sem voltak állati sorban. A művészet, az erkölcs, a mesterségek magaslatait jól ismerték. A nagy nevek szimbólumokká válnak. Némelyiket szentséges glória övezi. Pedig ők is emberek voltak mint mi, éltek, küzdöttek, meghaltak. De hagytak valami kincset maguk után az időben, egy időkapszulát, ami iránytű lehet számunkra, kiknek neve majd egybeolvad a mindenséggel. Az állatok nem tudnak példaképekről sosem, de mi ismerjük Kántort, Csitát, Rozinantét, "Mancs"-ot is…, stb. Ezért kellenek a "nyomok"
Szeretettel: Alberth
Fantasztikus gondolatokat öntöttél versbe, kedves Alberth!
Bizony sokan csak elvesznek az örök körforgásban,
mert nem hagynak maguk után semmi nyomot.
Szép verset írtál ismét! Gratulálok!
Lyza
Kedves Lyza!
A temető is egy emlékkert. Jeleket hagyunk a jövőnek. "Itt nyugszik…" Ha megmarad egy-egy több száz éves sírkő. az ember csodálattal olvasgatja a rajta lévő neveket, vajon kik lehettek, hogyan is éltek, milyen sorsuk lehetett …? Talán ezért is van ez az ősi kultusz az emberi világban, a holtak tisztelete. Sehol máshol nincs meg…. A világ a jelenben él, de nekünk lelkünk van, szellemünk, amely a múltba réved, jelenben él és jövőről álmodik…
Köszönöm gratulációdat! Alberth
Tulajdonképpen a jók és a rosszak is elmennek.
De alkotásod tökéletes!
Gratula!
Kedves Fél-X!
"Halottakról csak jót, vagy semmit!" – tartja egy régi közmondás. Ezért utaltam csak a "jókra".
Köszönöm gratulációdat!
Alberth
Kedves Alberth!
Engem meghatott versed. Ha valamit tettünk azért, hogy emlékezzenek ránk, akkor már megérte.Mert elmegyünk, az bizonyos.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Az ókorban a név fennmaradása által óhajtották a halhatatlanságot. Ezért keresték a hírnevet a hősök. Kevésnek sikerült, de vannak költők is közöttük. Kinek fog manapság a neve évezredekig fennmaradni? Talán nincs is most ilyen ember… De azért törekedni kell, hogy utódaink szeretettel őrizzék meg neveinket jó ideig. 🙂
Köszönöm, hogy olvastál!
Alberth
Kedves alberth! Örök megválaszolhatatlan kérdés, hogy hogyan válhat az ember halhatatlanná. Egyetértek veled, a tettei által.Gratulálok a versedhez!
Kedves Mónika!
Bizony, az ősök arra törekedtek, hogy a nevük fennmaradjon és a nevük által lesznek halhatatlanok.
Köszönöm a gratulációdat!