Vámpír, vagy nem vámpír

Negyed kettőkor Zsófi és én leültünk a nagy népszerűségnek örvendő Eclipse – re. A film kezdete ordítás és visítás egyvelege volt. Mikor megjelent Victoria, és szegény

Zsófi odafordult hozzám, és így szólt: „Én nem szeretnék vámpír lenni, mert azt nem próbálhatod ki előtte. Nem mondhatod, hogy nem akarod, és inkább ember maradnál. Te igen?”

Gondolkodás nélkül rávágtam, hogy: „Nem.”

Most viszont, hogy itt fekszem, és a plafont bámulom a vak sötétben, eszembe jutott és újra gondolkodni kezdtem rajta. Már biztos több gondolkodási időre lenne szükségem.

Emlékszem, alig fél éve, úgy kellett kiszedni a gépet a kezeim közül. Minden áron tudni akartam, mi lesz a következő lépése Edward – nak, Bella – nak vagy Jacob – nak. A végkimerültségig olvasta. és persze álmomban tovább folyt a történetük. Heteken keresztül ébredtem könnyes arccal, kiabálva, vagy ami a legrosszabb volt, kétségek közt, hogy valamit elvesztettem. Aztán, minden jóra fordult, és a helyükre kerültek a dolgok.

Akkor azt gondoltam, milyen jó lehet természetfeletti erővel rendelkezni, gyorsabban szaladni, mint a szél, és szeretni valakit, aki viszont szeret.

Ha nekem is lenne egy vámpírom, én is inkább a vele tölthető végtelen időt választanám, nem a mulandó emberéletet, ami akár a következő percben véget is érhet.