Hazám, hazám! Szeretsz-e még?
Engedsz rontást, ármánykodást.
Bús fiaid születnek.
Búsulsz-e te is hazám?
Hazám, hazám! Figyelsz-e még?
Látsz-e könnyet, sóhajtozást?
Éheznek fiaid.
Éhezel-e te is hazám?
Hazám, hazám! Sírsz-e te is?
Fiaid mind mezítláb járnak.
Földed lesz- e még puhább, dédelgetőbb?
Fogsz-e még virulni hazám?
Hazám, hazám! Rég kincseket ontottál.
Hol vannak merész vágyaid, tervezel-e?
Bízhatnánk szebb holnapban.
Mit ígérsz nekünk hazám?
Lásd itt egy marék homok,
ennyi az enyém. Kapzsi fiad
széthordta rég. Megfosztott
mindentől mi egykor a magyaré volt.
Ím itt egy tenyérnyi víz!
Lassan elfolyik mind.
Nekünk adtad ősi kincseid,
s most, ki vakmerő mindent eloroz.
Hazám, hazám! Búsulsz-e mondd?
Látod minden szó igaz!-
Pusztulásunk meddig tűri még kék eged?
S mikor mondja ki végre,
hogy elég, elég volt már!
6 hozzászólás
Kedves Mónika, én is aggódom, írtam is nemrégiben egy verset ebben a témában, majd töltöm valamikor. Nagyon drámai hangvételű a versed, és kitetszik belőle az őszinte féltés.
Féltjük a környezetet, a vizet, földet, az embert. Van is okunk rá. Önzés és széthúzás uralkodik mostanság.
Csak többszöri ízlelgetés után vettem észre a rímek hiányát. Nem is hiányoztak!
Szeretettel Irén
Kedves Irén! Köszönöm a hozzászólásodat.:) Várom a hasonló témájú versedet.
Kedves Mónika!
Sok igazságot feszegetsz gyönyörűen megfogalmazott, hazfias versedben. Gratulálok hozzá. Igen, a költők kötelessége feltárni minden gazságot, nem csak az igazságot.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata! Köszönöm, hogy elolvastad. Ezt a verset egy pályázatra írtam, de nem mertem beküldeni. Nem tartottam jónak, ahogyan a verseim nagy részét sem.
Boldoggá tett, hogy tetszett neked. Köszönettel: Mónika
Kedves Mónika!
Nagyon szép ez a vers, méltán illik ünnepünkhöz.
Gratulálok, Judit
Kedves Judit! Örömömre szolgál, hogy elolvastad. Köszönöm:)