Szüless újra,
miként az aszfaltra hullt avar teszi!
Látod? A gesztenyefa évről-évre nem hiszi,
hogy levelét hiába sírja
ki.
Szüless újra!
Minként a tegnapot mába ölelő álmok teszik,
s elhitetik: látod? Még nyári szél cirógat
odakinn.
Szüless újra!
Miként ők, az emberek teszik,
s elhiszik, hogy újjá születnek,
csak közben foggal-körömmel kapaszkodnak magukba,
vagy legalábbis abba, amiről azt
képzelik.
Szüless újra!
Hol Napra nézni, hol a Holdra:
nem számít, hisz egy eget táncolnak
át –
Ébren vannak a Föld túloldalán.
3 hozzászólás
Remek gondolat és nagyon szépen bontottad ki.
Gyonyoru kepek,igazan tetszik.
Messi
Az elsö 4 sor annyira jol sikerült, hogy bevallom szamomra utana ezt mar nem tudtad fokozni…A többi kepek ahhoz kepest mar egy kicsit sekelyesnek ereztem. Innen latszik, a tul jo inditas is veszelyes, mert utana vartam a meg nagyobb lendületet, de nem jött. De az eleje mindenkepp megmarad az ember fejeben. 🙂
H.