Meséltem Rólad a felkelő napnak
mondtam, hogy tőlem most elmész
mert ő az ki fénnyel vet véget az álmoknak
hát vigyázzon Rád, nehogy bajod essék.
Megsúgtam az éppen fogyó holdnak
hogy elszólít tőlem egy új remény
kértem ezüst fénypalásttal védjen
ha bántanának riasztó éji árnyak
hisz már nem védhetlek meg én.
Minden út végét megkerestem
mely most tőlem messze visz
s rá útjelző táblákat szögeztem
ha a most gyönyörű irányt elveszítve
az életlabirintusban kétségbeesve
bolyonganál kiutat keresve
rátalálj a hozzám-vezetőre.
A csodáról mi vagy, s voltál
szólt már vers, rím és dallam
s tudom valami hiba mégis volt bennem
hogy most így, Nélküled maradtam.
A mélyvörös rózsa üzenetét
most már, bárkitől is kapod
valamennyi szirmán tisztán láthatod
hisz harmatcseppként ott ragyog
az érzés, ahogy én Rád gondolok.
4 hozzászólás
Szép és melegen kedves, mint a harmatcseppként csillogó érzelem. Jó rímek, szépen futnak a sorok. Gondolatilag is szimpatikus, hogy magadban is keresed a hibát…
Kedves Skorpió!
Szép vallomás.
Szeretettel: pipacs
Kedves Skorpió!
Nagyon szép a vers gondolatvilága és csodálatos jelzőket használsz. Egy mély érzésű, őszintén szeretni tudó emberre vall, ha valaki ilyen féltő-óvó búcsúverset tud alkotni.
Üdvözlettel: Zsóka
Kedves Péter!
Gyönyörű gondolataiddal telített a vallomásod. Meleg érzések vetítődnek ki versedből. Ha megengeded, egy tanács: Nyugodtan használd az írásjeket – ugyanúgy, mint a prózában. Ez nem a maradiságot jelzi, mondanák a csak modern formában verselők, hanem elősegíti azt, hogy a versmondó jobban érzi, mikor és hogyan hangsúlyozzon.
Szeretettel üdvözöllek: Kata