Szóltam volna hozzá,
Nézett csendesen.
Talán sírt ,könnyezett..
Befele nyelte a könnyeket.
Sajnálom mondanám,
A sóhaj nem segít.
Fáj ,hogy nem szólhatok..
Fájdalmad magadba hordozod.
Én a bánatod magamba hordoznám,
Már nem árt,
Bár ezer súly nehezedik rám.
Felvenném a tied ,
Csak láthatnám boldog tekinteted.
Gondolatod megfejteni nem tudom.
Míg magadba hordozod:
Fáj!
Bár csak kimondanád.
Bellül a lelked üvölt…
Kiált!
Ki bírt ezer próbát s felállt..
A tehetetlenség ami magával ránt.
Az észé az uralom?
Nagy a ráhatás.
Szíved talán bezárt?
Elfeledett csókjaid..
A múlt homályába zárt érzések?
Felkiált.
Híd a szerelem ,
Híd az élet ,
Híd a halál.
Mondd melyiket választanád?
Ha kitárul a világ,ha megtapasztalnád..
Mit érne az érzés?
A szerelem mámorát csak egyszer éled át!
A szerelem édes,a szerelem fáj.
Szeretni kell,szeretni fáj..
Élni az életet érezni hogy jó veled.
Muszáj.
Nem vagy velem ..érzem létedet..
Mi más adna szárnyakat hogy tovább vigyem?
Még tovább..
Hónapokat éveket..
Egy-egy boldog pillanatot..
Lopott perceket.
Híd a szerelem…
Az élet,a halál.
Mint ködfátyol sűrű állagát..
Átlépni minden akadályt.
Nem félni,nem újra élni.
Jó élni ,hinni,bízni és remélni.
Vágy álom vagy csupán.
Átlépsz mint elmúlt boldogságunk
elnyúló árnyékát..
Ne tovább!
Csak a szemed kíván..
Mint a gyermek ,ki az édeset szereti,
Nem feledi!
Feledni fáj?
Vesd le a régi gyászt ami meg aláz.
Vesd le akkor is hogyha fáj!
Az érzelmed legyen szabad
Szólnál de szavad elakad.
Add meg magad!
Élni kell!
Élni jó!
Élni muszáj!
Túl éltél szerelmet ,csalódást magányt.
Át élted a tudás fájdalmát mint ős Atyánk.
Tudod:Az élet egy állomás,
Szeretni kell,szeretni jó semmi más.
Az élet maga egy Alkotás.
Szólnál,de szavad elakad.
Szíved a szavadnál hangosabb.
Nem hallod szíved dallamát?
Szólna a szíved de ellen állsz.
Én érzem amit te eltakarsz.
Én hallom amit te nem akarsz.
Látom szomorú szemed,
Takarod előlem az érzéseidet.
Szemedbe néha könny ragyog,hogy én is láthassam,
Nem hagyod.
Szomorú bohóc vagyok aki nem nevet.
Szomorú bohóc sírva nevet.
Szemedbe én csalok könnyeket.
Valami szépet mondj nekem..
Olyat mi gyógyítja szívemet.
Valami jót,amit még elhiszek.
Valamit adj amit majd elviszek.
8 hozzászólás
Szép, megható alkotás!
Egy megjegyzésem lenne: Néha kettő szóközt ütsz, néha egyet sem.
Erre figyelj…Ha meg pontot teszel, akkor 3-at tégy, ne egyet vagy kettőt.
Tetszik nagyon!
Szeretettel ölellek: Lyza
Köszönöm Lyza!Ezután még jobban odafigyelek!Köszönöm a dicséretet.
Én is szeretettel ölellek téged:Lizett
Kedves Lizett!
Megfogott a vers egyszerűsége, mellyel mégis felemelő gondolatokat és érzéseket közvetítesz. A pontokra én is kitérnék, de nem annyira negatív értelemben… inkább úgy mondanám, hogy a bizonytalanság fokozása 🙂 én is szeretnék ilyesmit alkalmazni, bár nekem nem menne.
Gratulálok, így tovább!
Jox
Kedves Joxemi!Én nem a bizonytalanság fokozását, inkább hatás szünetet értelmezek a pontokkal.Köszönöm a kritikát és a szavazatot.Köszönöm a dicséretet!
Szeretettel:Lizett
Kedves Erzsébet!
Nagyon sokat elmondtál a versedben. Te is azok közé tartozol, akik egy-egy gondolatról sokat el tudnak mesélni (gondolok azokra, akik három rövid sort tesznek föl versként!)
S ez – szerintem – nagyon jó. (Én is javaslok valamit: mielőtt föltennéd az anyagot, futtasd át a nyelvi ellenőrzésen. Nem csak a külön írt összetett szavak helytelenségét, de az írásjelek mellett elfelejtett szóközöket is jelzi, utóbbiakatt zöld színnel, s ezeket ki tudod javítani!).
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!Köszönöm a dicséretet.
Nem tudom ,hogy kell átfuttatni nyelvi ellenőrzésen!Ez a gép csak az alap hibákat jelzi a többit nem.Köszönöm,hogy részletesen kitértél a helyes írási hibákra.
Szeretettel:Erzsi
Kedves Lizett!
"Szomorú bohóc sírva nevet"
Hát én is hasonlóan érzek!
Szép vers!
Kedves Dóra!Köszönöm a hozzászólásodat,értékelésedet és a dicséretet!
Örülök,hogy te is így érzel!
Szeretettel:Lizett