Nézd az erdők zöldellő lombjait,
amikor még most oly forró minden,
bársony tekintetén még virulva
augusztus tüze leng idelenn!
De a holnap már lassan őszt idéz,
s vöröslő csend páráiba bújik
az erdő, keresve lépteit ott
a nyárnak és letűnő titkait,
hol majd sóhajon szálló, hűlt ködök
lebegnek lassú homályokon át.
Mikor hallgataggá válik a szív,
az emberszív, nem találva szavát
annak a felfoghatatlanságnak,
melybe elmerült képzetén mereng
szépségnek gyönyörűségét lelve,
mikor benne mind ábrándul kereng
érzése az őszi szél dalának.
Hol csendeken lebeg a képzelet
zörrenő avarnak susogásán,
hordva benned tekintetét veled
lebbenőn az idő ott szótlanul,
hol lehull szívedbe majd árnyain
az alkonyi fények közeledő
sóhajain meglelt megannyi szín.
S szavaidban érzelemmé sóhajt
bensőd közeledése az Isten
felé, hol lakik tebenned a szív
vágyaiban ébredező minden
árnyalata a szín józanságnak.
Csordulva a boldogító béke,
összhangjain harmóniát öltve
képzeletén szívednek emléke.
Hol megjelennek érzéseidnek
útjai, követve szelídségét
szépségül szövetve szirmain, dalt
tanulva, a szív dalát hálaként
azért, hogy élhetsz mindenné lévén
a létezés. Köszönve titkait
a csodának, forgandóságául
lelve örömet, lelve vágyait
annak az ünnepnek, hogy felfogod
értékül magadban az Istenért
megbúvó kincseit hálájául
bensődnek. S újra meglelt szépségét
akard vágyaidnak elhinteni,
mikor felgyúl benned az értelem,
a szív értelme, szeretetéül
vonva érzéseidet nesztelen
belehelve mindazt, mi érdemes
volt reményeid élő ünnepén,
hol ezernyi vágy érzése rejlik
benned, vitetve a nyár tekintetén
az ősz felé a rejteknyi múlás.
Mikor az erdők vörössé válnak
lombjaik szavát hordozva a szél.
Susogva az ősz vissza a nyárnak:
"Majd a holnapon visszatér időd,
vissza, amiként volt a "lesszeken",
örökbe ringó körforgás szerint,
átadva helyed majd újra nekem."
3 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Ez egy csiodaszép elmélkedés!
Figyeled a természet mit sugall:öszhangot,harmóniát!
"Hol csendeken lebeg a képzelet
zörrenő avarnak susogásán,"
Nagyon szép költöi képeket használsz:
"De a holnap már lassan őszt idéz,
s vöröslő csend páráiba bújik
az erdő, keresve lépteit ott
a nyárnak és letűnő titkait, "
folyt
Nehéz nem idézni Nálad!
Annyira intimek,átéltek a gondolataid,hogy magyarázat nem kell
hozzájuk!
Minden irásodban´keresed értelmét a létezésnek
a célt,az okokat!
Minden írásodban ott a ´megtalált´öröme és szükséget
érzel,hogy másoknak is átadd ezt.
Csodaszépek a természeti képeid!
folyt
""Majd a holnapon visszatér időd,
vissza, amiként volt a "lesszeken",
örökbe ringó körforgás szerint,
átadva helyed majd újra nekem."
Gratulálok csodaszép írásodra!
Barátsággal:sailor
Szép napot!