az árnyak helyett őrjítő vágyakat
festettél égre, földre.
Ott vettél nekem álmokat:
a hazug helyett őszintén valósat
álmodtál éjjel, nappal.
Ott vettél nekem szerelmet:
igazi hódító, szeszélyes ketrecet
kaptál te is, én is.
Ott vettél nekem szenvedést
gyötrelmesen kínzó, görcsös lüktetést
éreztük akkor is, most is.
Ott veszünk egymásnak szent időt:
esélyt, reményt s tán szebb jövőt
remél a tegnap, s a holnap is.
9 hozzászólás
Kedves Jodie!
Nagyon szép!
Érdekes, pont ma jártam én is egy "Angyalboltban"! S arcukon, tekintetükön minden szépet és jót leolvashattam!
Egyébként ötletes, remek verset írtál!
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Ötletes, szép vers, nagyon tetszett!
Szép és jól mondható vers. Bár én többször is úgy olvastam el, h a folyton ismétlődő Angyalbolt-t kihagytam, és úgy nekem jobban működik a vers. A címben már ott van a hely, szerintem nincs szükség a refrénesítésre is.
Egyébként tényleg gratulálok!
További sikeres alkotást!
Különleges hely ez az angyalbolt, jót és rosszat kapunk tőle, mégis milyen szívesen járunk benne!
Tetszett a versed.
Üdv.:Tamás
Sziasztok!
Mindenkinek nagyon köszönöm a dícséretet 🙂 Elmondhatatlan, mennyire jól esik.
Ami a "folyton ismétlődő Angyalbolt"-ot illeti, az nekem is dilemma volt, nem kizárt, hogy elhagyom a "refrénesítést"… csak rá kell szánnom magam 🙂 Köszönöm, hogy jelezted AmigoH!
Még egyszer köszönöm!
Szeretettel, Jodie
Kedves Jodie!
Ismét összehoztál valami csodálatosat! Úgy érzem, a sorok között mégtöbb érzelem bujkál, mint ami első olvasatra kitűnik.
Nekem nagyon tetszett!
Üdv: Mishu
Kedves Jodie!
Nagyon megfogott a versed!
Csak gratulálni tudok hozzá.
Szeretettel:
A.S.N.
Nagyon köszönöm mindenkinek!
Így jó ez a vers ahogy van. Szép emlékezésed tele érzelemmel, bárhol vetted is. 🙂
Szeretettel: oroszlán