Kifosztott

Város zajában alszik a csend
kifosztott utcák –
hontalan macskák
szívünk kaparják ki, ha kell –
ami lényegtelen, az ámító,
s a fontosak ködben vesznek el.

Tömeg ömleny, kevert érzés-ficam
porzik, elsodor,
s üvegarcú, kigyúrt okosokat
fúj a szél.

divat-szelence, nyílt búlvár “Isten”
manipuláló,
hamis szerelem
minden iránt,
s csak délibábnak néznek.

forgalom-kompresszumban
a szél avart kavar –
hatalmas rend a fák alatt,
s a beton bólint: pusztuljanak.