Rongyos füzetbe írom verseim,
a rozsdás rímek hörgő dalait.
Dől belőlük a múlt, s jelen füstje.
Korhadtak,
rínak,
búsan énekelnek.
Táncra perdülnek olykor
a betűk, a pontok,
s a kor zenéje tompán
felnyikordul.
A bíbor színű szerelmi dallam
süket fülekről halkan
lecsordul.
Pendül a húr.
Ez már másik nóta.
Húzom, hegedülöm, hogy fájjon,
ki meghallja!
Dühödten ordít itt
egy fáradt rím,
s az anapesztus bólint,
ő is régen unja.
Ébred néha egy-egy új virág.
Nyújtózik, s szirmát
kibontja.
Unalmas szóvirágaim,
ha elnémulok
szavaim ugyan ki hallja?
14 hozzászólás
Kedves Zsanett!
Költészet nélkül nem is lenne teljes a világ.
Költsél szóvirágokat, szomorúat, szépet,
Teljesedj ki, hisz nélküled sivárabb az élet.
Szép napot kívánok:Marietta
Köszönöm biztatásodat, kedves Marietta!
Persze, érzünk így, amikor a verseink nem tudják elmondani amit szeretnénk, de ez is a poéta része. Nagy igazság, hivatkozom versed záró soraira: ha elnémulsz, a szavaid nem hallja meg senki…
aLéb
Köszönöm, hogy figyelemre méltattál, kedves aLéb!
Drága Zsanett!
Azt hiszem, nagyon sokan átéljük azt, amikor valamiért "csend" borul ránk… nagyon-nagyon rossz érzés… ha szeretnél, de valamiért nem tudsz megszólalni… (ne kívánd idő előtt megismerni – vagy úgy egyáltalán…)
Hogy meddig tudsz írni… és mi végre…
Írj ameddig tudsz… a szelektálást pedig jó szívvel bízd az időre… mást úgysem tehetünk:)
Köszönöm, kedves Ági!
Örülök, hogy ismét "látlak".:)
/Igaz, én vagyok itt ritkán../
Kedves Zsanett!
Írjál csak, mi halljuk és még sokan mások. A versed jó, nekem tetszik!
Szeretettel:Margó
Köszönöm, és örülök, kedves B.Margó!
Köszönöm, kedves Ági!
Örülök, hogy ismét "látlak".:)
/Igaz, én vagyok itt ritkán../
Kedves Zsanett!Én hallom és azok akik még elolvassák!Gratulálok!
Szeretettel:Lizett
Köszönöm nagyon, kedves Lizett!
Szia Zsanett! 🙂
Nagyon átéreztem a gondolatokat! Van úgy az ember, hogy hervadnak a rímek. Én is éppen itt tartok. Nem elég, hogy a költészetben nem tudok megszólalni, még fizikailag is ez a helyzet. 🙂
Nagyon tetszett a versed, átfogó jellegű. Elgondolkodtat és serkent.
Tanulság: írjunk! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Hajrá, kedves Kankalin!:)
Írj, ha szóra nem nyílik szád,
ha elszállt már a dalos madár,
ha tüzet kíván a kályhaöl',
ha torkot szorít fájón a könny!
Mielőbbi gyógyulást, és friss alkotásokat!!
Szeretettel, és köszönettel:Zsanett
:))) Hajrá! :))) Éppen ezt tettem, de csak magamnak, pont így, ahogy rímelgetted. :)))
Köszi! 🙂