Hantod felett, csillag gyúlt,
Lelked hona, révedül.
Gyertyát gyújtok, emlékezek,
Füstje száll, évek jönnek.
Percek serege, napok sora.
Megőrzött kis emlékszalag.
Szavam nincsen, könnyem fakad.
Hideg szél az arcomba mar.
Letűnt korok, elveszett idő,
Egy arckép mely lebegő.
Apró mécses lassan csonkig ég,
Talán egy ima még belefér.
Végszóra száll a füstpamacs,
A fájdalom maradt s makacs.