Volt egy lány, aki mindent megtett azért, hogy egyszer végre boldog legyen, két év után újra szerelembe essen. Volt is egy fiú, aki udvarolt neki, el is jött a nagy első randi ideje, amit követett még sorba pár találka. Végül egy mozi utáni hazakísérés és egy nem várt vagy mégis várt csók. Kissé meglepődve, megszeppenve állt a srác előtt. Örült is, meg nem is. A kérdés az, vajon érzi azt az érzést, amit a srác iránta vagy nem?
Nos, abban a pillanatban, szituációban örült a srácnak, de nem érzett semmit. Nem érezte a bizsergő érzést, a lángot, amit egy szerelmes érez. Vajon együtt tud vele élni? Megjátszani, hogy szerelmes? Elbúcsúztak egymástól hajnalban, majd pár órával később dilemmába esett a leány, hogy elmondja az igazat vagy hazudjon?
A hazugság mellett döntött, de, csak azért, mert kedvelte a srácot, nem szerette volna megbántani. Az utóbbi két évben elég sokakat kikosarazott már. Mindegyik haraggal végződött, mert megsértődtek rá. De, ha egyszer nem volt szerelmes, mit tegyen? Azt az érzést nem lehet kierőszakolni. Vagy mégis?
Eltelik pár hét. Néha érzi már a lángot, de néha homályba borul ismét. Bizonytalanság lesz úrrá, de már nincs vissza út, vagy bevallja, hogy hazudott, vagy folytatja azt az ösvényt, amit kitaposott. Mit sem törődve azzal az érzéssel, ami nincsen az életében, tovább keresi a lángot.
Közben a fiú elkezdi megszabni, mit tehet, mit nem. A lány fellázad, és onnantól kezdve már nem érdekli az, hogy boldoggá tegye és azt, akit valójában nem is szeret. Akkor döbben rá igazán, hogy hanyagolta a barátait, akiknek hiányzott, a családját, akire valójában számíthatott a bajban. Vajon visszatudja csinálni az egészet? Vagy inkább választja a kitaposott utat, amin eddig nem volt szerencséje? Még nem mondhatta, hogy mennyire boldog?
Igen, elköveti a legsúlyosabb hibát, folytatja. Oh, egek mennyire vak ez a lány… Vagy csak bízik a vak szerencsében, ami nem is létezik. Vagy már megtalálta a lángot, amit keres?
Az utolsó két hét már csak nyűglődés. Kérdezi is a sráctól, mi a baja, miért hanyagolja őt. A válasza „ nincs bajom”. A lány érzi, véget ért valami. Már akarta mondani, hogy inkább voltak barátok, mint egy pár, de megvárja, míg a srác mondja ki a végszót. De vajon miért? Mi értelme annak, ha megvárod, hogy a másik szakítson veled?
Egyértelmű jobban kedveled barátnál, de még mindig nem ismered el. A srác időt kér, te pedig már tudod, hogy itt a vég. Valahol bánt, de valahol örülsz… Közben otthon minden a feje tetejére áll, a tesóid inkább vannak ellened, mint melletted. Nem érted miért teszik ezt veled. Hiszen te nem csináltál semmit. Valóban nem, hanyagoltad őket, mert volt valakid, akivel most vége. Vajon sikerül helyre állítanod, amit elszúrtál? Van még remény a testvéri szeretetet ápolni, és nem a haragot?
Eltelik két hét, ami maga volt a pokol. Egyik testvéred megbocsát, a másik még mindig csúnyán néz rád. Igazából neked mindegy, hogy az a testvéred mit csinál, hiszen mindig is rosszban voltatok az elmúlt két év alatt… Közben keresed a menekülő utat, a megoldást a helyzet orvoslására. Keresnéd Őt, de nem kíváncsi rád! El akar felejteni. Eddig mindig segített, de mostantól már nem fog… Egyedül csak magadra számíthatsz és a barátaidra…
Bármikor hívod, nem veszi fel a telefonját, menekül előled. Akkor derült ki számodra, felesleges volt az egész, hogy boldoggá tedd, hiszen ő csak egy link alak… Oh, és még mindenért te vagy a hibás. Hülye vagy, magadnak kerested a bajt! Amikor meg nem kerested, akkor meg ő keresett meg téged. Milyen érdekes… Volt egy srác mindig is melletted, aki feltételek nélkül barátjának tekintett.
Igen, őt akkor vettem észre, mikor a poklok-poklát megjártam. De kijelentem felálltam, és élem az életem.
A tanulság pedig az: sose add fel a magad boldogságát másért! Te a végén szenvedsz, ő meg röhög a markában…