Bújj hozzám tündérem!
Csókold szám, mint régen!
Faljál fel egészen!
Égő szád merészen,
– s minden más testrészed –
Vad tűzzel emésszen!
Szemednek tükrében
ragyogjak ívfényben,
s lássam, hogy én téged
imádlak, széttéplek:
Hold ezüst fényében
Habzsollak egészben.
S vad nászunk míg csak tart,
fuldoklunk vígan majd
lélegzetért kapva.
Elnyújtott pillanat
örvénylő tengerén
vergődjünk Temegén!
Sodródjunk tikkadtan,
mígnem egy csillagpart
fövenyén kirak majd
szerelmünk irdatlan,
erejét kiadva
csituló vihara.
S új napra virradva,
sóhajtva hívlak majd.
Te is csak pislantva
jelzed, hogy így maradsz.
Szerelmünk ritka nagy…
Mosolyom titka vagy.