Bimbót bontott a félelem jégvirága.
Öntöztem könnyeimmel.
Sómarta árkok arcomon.
Riadtan repes a gondolat.
Hideg szavaktól fagyott fények.
Csend kemény fala köztünk.
Szájam szélére ragadt a mosoly.
Mint ködben tévelygô madár verdes a szív.
Megbénult mondat botlik nyelvemen.
Vaksi remény téved be néhanapján.
Fogaim közé szorult a hangom.
Sötétben matató árny a lelkem.
Indák tekerednek rám orvul.
Gyökerek kötik gúzsba lábamat.
Ki akarom ásni ezt a parét.
Tátongó sebek szakadnak föl.
Gyomlálok kifulladva.
Temetetlen gödrök mélyűlnek.
Zuhanok.
Torkomban földgöröngyök.
Cigányútra szalad a tétova szó.
Felköhögöm a félrenyelt pánikot.
Menekülés görcse feszül gyomromban.
Remegő ujjaimat papírhoz szelídítem.
mert már megtanultam
túlélem
Lecke
By Áné Ági
6 hozzászólás
Van néhány nagyon jó, eredeti kép:
Szájam szélére ragadt a mosoly, Cigányútra szalad a tétova szó, Felköhögöm a félrenyelt pánikot –
de sajnos telepakoltad sablonokkal is…
Ettől eltekintve jó lett, kicsit sokkoló, de a végén szerencsére “felodódik a feszültség.”
Gratulálok.
Üdv
Zsázsa
Köszönöm, Zsázsa, nagyon örülök, hogy elmondtad véleményedet, talán tanulok belőle!! Üdvözlettel: Ági
Számomra teljesen új forma. Érdekes! Különös! Tetszik!
Bizonyos szempontból én is érzem a Zsázsa által már említett telepakolást, igen. Számomra a versben megvannak azok a mondatok, amelyek akár önmagukban is egy egészet alkotnának, s emellett néha éreztem azt, hogy a többi kevés.
De csak gartulálni tudok, nagyon jól és különös formában érzékeltettél egy hangulatot!
Köszönöm, Kicsi kavics!!!!!!!! Ági
Lehet hogy telepakoltad de ha jól értem-érzem (nekem is volt hasonló élményem-állapotom) hogy ez a vers egy nagyon-nagyon mélyponton, vagy közvetlenül az után íródott, amikor jönnek ki az érzések és a gondolatok az emberből (ki kell hogy jöjjön!!!) és már csak azt veszi észre az ember hogy megírta. Nincs idő se mód hogy szépítsd mert akkor már nem az aminek kijött, akkor már művinek hiszi az ember.
én megbórsóztam és tényleg jó a feloldás a végén mert anélkül tényleg benne maradnánk (az olvasó)
gratula
Jó vers. Kifejező, költői. Zsúfolt képek? Hát ilyen a stílusa. Vannak ilyen festmények is!…
(Ui.: az interneten olvastam régebben: "nem kudarc van, hanem tanulság". Ez jutott még szembe…)
/üdv.: Á.E./