Dal voltam egykor.
De kioltott a csend.
Egy szó voltam,
Amely a semmibe vész.
Most csend vagyok, amely a dal nyomán sikolt.
Álmokból szőtt gondolatod.
A nem teljesült vágy, amit hiába kérsz.
Az álmod vagyok.
Az emlékezés,
Múlt szerelemre, amely lángolt, néha égett,
De soha nem találtad, ha álmodtál szépet.
A csend maradtam neked.
Ami a dal nyomán zsibong.
Álmokból szőtt gondolatod.
Elképzeltünk egyszer,
Tovatűnő álmot.
Talán mindketten mást,
Gyönyörű kép.
Csak egy villanás volt,
De tőled volt szép.
Hát őrizd. A perc ígéretét.
Ahogyan őrzöm én is a napot.
A tökéletes pillanatot,
Álmokból szőtt gondolatot.
Amikor dal voltam, a csend helyett.
Mikor vártam, hogy halljam léptedet.
Most csend vagyok újra.
S ha megszólal a harang,
A csendbe beletép,
Cseng-bong szívemben
A meg nem esett kaland.
Talán kicsit fáj is.
De szép.
Ha eljön a csend
By ariadne
7 hozzászólás
Talán kicsit csendes. De szép…
Kedves Irén! :)))
Köszi, hogy olvastál, és értékeltél :))) Igazad van, ha elmúlik a szerelem, jön a csend, hiába keresi magában az ember a ragyogást. Néha azt gondolom, ebbe az állapotba vagyunk igazán szerelmesek.
ölellek:ariadne
Kedves ariadne!
Szép a csended, a szerelem már csak ilyen sokan "megénekelték " már, és mindet csodálatosan, magát az érzést. A csend hangja kíséri az embert, s ez így van rendjén.
Szép napot kívánok:Selanne
Sok minden elmúlik, véget ér, de az egyben egy újnak a kezdetét is jelenti.
Magunkon belül mindig meg kell találnunk a nyugalmat, csendet, hogy elidőzhessünk akár kicsit fájó, de szép dolgokon.
Gratula!
Barátsággal:Fél-X
Szép a Te csended…
gratulálok
Sziasztok!
Köszönöm a figyelmeteket, nagyon jól esik :)))
szeretettel:ariadne
Az első két sorod csodálatos.Továbbá kissé felhigul,de így is az egyik legszebb vers,melyet ezeken az oldalakon olvashattam.
Már csak ezért is jár az ötös.