Hideg dallamokat regélve
susogva vezényel
a heves szél
s
az elmúlás hangjegyei
szótlanul intenek búcsút
nemző atyjuktól.
Zizegve hullnak, mozdulatlan,
majd
testvéreik elszáradt hamván
halkan koppanva,
néma gyászdallal várják,
hogy befedje utolsó sóhajuk
a fehéren csilingelő
Mennyország.
2 hozzászólás
Nagyon szép a versed! "az elmúlás hangjegyei" ezt kiemelném annyira tetszik.
Barátsággal Panka!
Köszönöm a kedves hozzászólást.:)