cserebogár-színű alkonyatok emléke
néha kicsit visszatér
régmúlt esti-illatát érzem
gyermekkorom puha-zöld fűszálai
bokámhoz simulnak
sötétbe zuhanó rétek
fáradt dalt dúdolnak
zümmögés érkezik bogár szárnyakon
még hallom a repülést
ha látni már nem is láthatom
eltűnt a fény
mint az ifjúság
eltűnt az álom
halkult a kacagás
ma is vannak alkonyok
de hová lett az est-illatú rét
van még cserebogár is
de hová lettek a szárnyak
…és hová lett a repülés
2 hozzászólás
Hm,csodaszép melankólikus hangulata van. Tetszik a harmadik versszak rövidsége, hogy nincs túlragozva a letűnt idők visszasírása…pont így jó, így tömören sokkal jobban hat az emberre. Gyönyörű írás!
Szép napokat kívánok!
Szervusz Hayal!
Általában nem vagyok az a “visszasíros” fajta. Inkább a jövő, a tervek érdekelnek. De néhány hangulat időnként elkap. egy-egy illat, hang, kép a múltból felidéz egy érzést… és ezek annyira egyszerű és magától értetődő pillanatok, hogy csak csendes mosoly illik hozzájuk.
Köszönöm!
Üdv: koma
Itt megtalálsz.
http://www.verselo.gportal.hu