Éjszaka fonalán
átvirrasztott álmok,
újra visszafájnak
őrült ölelések,
sorsomon táncoló
sápadt vérű asszony,
vad álomszeretőm
bíbor szívem kaptad,
vágyad belevérzett,
csillagtalanságban
sarjadó szerelem,
rögbe vájt feledés,
eltemetett évek,
vajúdó fájdalom
lehull majd egy napon,
harang elmúlásban
felemészti végleg
pusztító enyészet.
Visszajáró halott szerelem
By santiago
1 hozzászólás
Szia santiago!
Szép ez a vers, szó, ami szó. 🙂 Van benne valami, ami különösen nagyot üt: "visszafájnak".
Gyönyörűek ezek a képek, a maguk egyszerűségével hengerelnek, marcangolnak.
Gratulálok, így ütősen csodaszép!
Szeretettel: Kankalin