valami hiányzik
s ez az érzés
éget és kapar
bennem
s ha be is csapom
előtte az ajtót
akkor sem tágít
valami hiányzik
s mi rég elfeledtük
hogy mi is az de
nélküle
csak éjsötétben
bolyongó örök
tagadók vagyunk
valami hiányzik
ami értelmet adna
porszem mivoltunknak
egy érzés
vagy pár jó szó
egy cél hogy valóban
emberek legyünk
valami hiányzik
s tán jól teszik
milliók kik a tv
elé ülve
rózsaszín masszával
tömik be magukban
a hatalmas űrt
valami hiányzik
pedig valahol e
világban lennie kell
egy kicsiny kulcsnak
amely kinyithatná
a lehetőségek ajtaját
a boldogsághoz
2 hozzászólás
Kedves Kreeteeka!
Nagyon megörültem új versednek, ami még mindíg lelked mély érzéseiről, annak meghittségéről mesél. Nem tartod magad nagy tehetségnek, pedig az vagy, hisz a szív rejtekét kifejezni csak érző ember tudja tollának tintájával íly kedvesen. Vannak verstanilag tehetségek sokan, de mit ér érzelmek kifejező meghitt világa nélkül? Soha nem nézem a formát ha a szívemet rabul ejti egy vers, mert a szívemre jobban ügyelek mint bármi másra ahol megbújik a szeretet otthona. Ha valaki e szeretetet mélyíti bennem annak köszönöm a fáradozását mint ahogy most Tőled e versedből kaptam. Nekem a 3. és az 5. versszak tetszett legjobban! Gratulálok hozzá Üdv: Zoli!
Drága Zoli!
Köszönöm szépen a kedves soraidat, igazán sokat jelentenek nekem!
Igazad van, igazán szépet csak szívből szabad és lehet írni!
Mostanában lesz még néhány vers, amit felrakok. 🙂
Köszönöm: Kk.