Felnövünk

Ahogy növünk, úgy jövünk rá egyre több dologra. Rájövünk, hogy habár a csoki istenien finom, de legnagyobb csalódásunkra kipárnázza a fenekünket. Eszesen taktikázunk, mert ráébredünk, hogy ha megfelelően tanulunk, a szülők vevőbbek, hogy elengedjenek különféle programokra. Kezdjük megérteni a játékszabályokat, és cselesen kerüljük ki a büntető mezőket. Az évek során sokszor kerültem olyan helyzetbe, amiről máshogy vélekedtem azelőtt, mielőtt még a kellős közepébe kerültem volna. Nem fontoltam meg igazán a megoldást, csak határozottan állítottam, hogy könnyedén ki tudok belőle mászni. Kisebb korban az ember nem tudhat mindent a világról, mégsem mehet oda az öreg bácsihoz, hogy miért nincs semmi a kabátja alatt. Nem háborgathatjuk az utcasarkon fel-alá járkáló, lenge öltözetű hölgyet azzal, hogy mégis kire vár, vagy vegyen fel valamit, hogy meg ne fázzon. E helyett, leülünk a kényelmes kanapéba és bámuljuk a különféle műsorokat a nagy fekete dobozba. Habár az évek során egyre gyakoribb a ’Mini a menő’ szlogen. Ahogy a nagymama szoknyája ment össze úgy a tévé is. Vékony monitorok, vékony lánykák, akik még mindig betegesen vaskosnak látják magukat. Azt hiszem, minden valahogy kapcsolódik. Úgy véltem, hogy az interneten választ találok olyanokra, mint mi az orgazmus, vagy a szerelem. Belenyugodtam abba, amiket olvastam, hallottam, avagy láttam azokban az ostoba amerikai filmekben. ’A fiúk már csak ilyenek.’ ’A fiúk csak azt akarják.’…. Magamba szívtam ezeket, a badarságokat. Befolyásoltak. Aztán egyszer csak olyan helyzetbe kerülsz, mint abba a filmbe, végül a repülőn kétségbeesetten szorongatod és áztatod el a párnádat, mert az áhítattal szeretett kedvesed nem jutott túl a biztonságiakon a reptéren, még el sem ment, hogy megállítson, vagy azt mondja: Szeretlek!
Csalódsz egy nagyot, végül túl teszed magad, és a következő filmnél már egy zsepit sem használsz, mert már nem hat meg a hatezerszer feldolgozott szerelmi történet.
Ha meg nem jön össze a szerelem, kipróbálod a szexet. Bűntudattal ébredsz reggel és kérdezed magadtól, hogy miért nem vagy boldog, mint a Szex és New York- ba Amanda. Az alkalmi szex, pillanatnyi örömszerzés, de hosszú távon kiöli a romantikát belőled. De végtérre is, amit nem szabad, az a legizgalmasabb.
Megtanulod, hogy a bácsitól nem szabad elfogadni a cukrot. Ha meg már rájöttél, miért kér pénzt a néni a sarkon, egy idővel megérted és nem ítélkezel. Az élet nem tündérmese.
Emlékszem hányszor böngésztem a szerelem után. Olyan varázslatosnak tűnt már a csengése is, mikor kimondtam. Azonban még most sem tudom, mit jelent, mikor már tudatosan használom a prosti, és a pedofil szót. Rózsaszín szemüvegen keresztül látod a világot, pozitívan állsz hozzá mindenhez, boldog vagy stb. stb. Csupa nyálas dolog, amitől fel áll a szőr a hátamon, vagy csak azért, mert nem értem, hogy ez velem még miért nem történt meg. Én akkor érzek igazán nagy boldogságot, amikor aznap egy percet sem tétlenkedtem, és este elégedetten belépek a kiszellőztetett szobába és leülök a kényelmes kanapéra. Vagy mikor egy zsúfolt, elfoglalt napon a városban elkapok egy röpke pillanatot, mikor egy kis totyogós kis srác megöleli az anyukáját. Fiúval csak egyszer voltam igazán boldog, de még az is elbizonytalanít. Egyszer sem mondtam neki, hogy szeretem. Csak miután szakítottunk vettem észre egy buliba hogy néz. Elmosolyodtam. Megdobban a szívem, mikor a folyosón átölelt. Részegek voltunk, talán a külvilág eltompult és csak ő létezett. Megnyugvás volt. Mint mikor feljössz a víz felszínére levegőt venni. Az ágyon ültünk törökülésbe és egymás szemébe néztünk. Emlékszem, egészen beleláttam. Egy percre sem engedtük el egymás kezét. Forró csók követte. Nem az az elhamarkodott, mohó. Csak egy lágy, érzéki. Olyan jól esett, mint a habcsók egy kemény fogyókúra után. Egy leheletnyi porcukor, ami nélkül semmit sem ér a fánk. Hiába éreztem magam, olyan jól, hiába voltam vele ott, akkor, mert nem tudom ő, mit érez. Mert én sem tudom, mit érzek. Itt vagyok egy olyan helyzetbe, ahol úgy érzem legbelül mindig is erre vágytam, még sem értem, mikor együtt voltunk, miért nem tudtam a szemébe mondani, hogy:
– Szeretlek!!