Bár a világ tova halad,
A hold után, ha feljő a nap,
új esélyt adva a pillanatnak
Fényesen már csak ő ragyoghat.
Fáj, hogy elmentél,
Szemünkbe hűvös könnyet hintettél.
Tudom, nem te vétkeztél,
A rossz helyre mégis te érkeztél.
De szívünk nem felejt,
Mélyében egy barátot rejt,
Emléked örökre velünk marad.
El soha Nem feledjük szavad.
Rád gondolok, ha úton vagyok,
Ígérem, mindig vigyázni fogok.
Szorgalmasan és ügyesen tanulok,
Hogy én lehessek az egyik legjobb.
4 hozzászólás
Részvétem a barátodért (kollégádért), biztos nagyon értékes ember volt.
Bizony nem kevés lelki erő kell, hogy elfogadjuk a halál tényét, pláne ha ilyen értelmetlen baleset miatt történt.
A versnek kedves, szép üzenete van, sok helyen kimondottan tetszik a stílus is.
Boldog(abb) újévet kívánok!
Üdv.:Tamás
Szia Tomi!
Köszönöm szépen a hozzászólást. Majd ha lesz rá alkalom, elmesélhetem, hogy mi történt? nagy volt a szerencsém, mert aznap ő helyette én lettem volna eredetileg beosztva arra a helyre. 🙁
Neked is Boldog(abb), egészségben és sikerekben gazdag Újévet Kívánok sok szeretettel, békességgel.
Üdv.: Ági
Kedves Dite!
Szép és szomorú megemlékezést írtál. A végén az igéretet ne feledd!
Szeretettel: pipacs
Nekem is részvétem