Dunának, Tiszának egy a vágya,
egymásra találjon vizük árja.
Egymásra találjon, együtt járjon,
egy közös mederben eggyé váljon.
Tiszának, Dunának, egy az útja,
hogy eggyé váljanak mindig, újra.
Neked is, nekem is ez a sorsunk,
már jegyben jártunk, míg külön voltunk.
Kék Duna, kék szemem így lát téged,
szőke vagy, szép Tisza, ha rád nézek.
Olyan mint a babám haja színe,
megsajdul bele az ember szíve.
Egymásnak teremtett az Úr minket,
szerelem élteti lelkeinket.
Nézd csak a két folyót, Tiszát, Dunát,
párosan áldják az élet urát.
Itt folynak a Kárpát-medencében,
életet adnak a rögnek régen.
Nálunk is megfogant az új élet,
gyermeke a Kárpát-medencének.
Tiszának, Dunának sorsa sodrás,
távol van egymástól mindkét forrás.
Mégis az útjaik összefutnak,
a tenger vizébe együtt jutnak.
Folyóként sodor a közös sorsunk,
epedve vártunk, míg külön voltunk.
Egy boldog könnytenger duzzaszt minket,
egymásnak adtuk a szíveinket…
3 hozzászólás
Boldog egymásratalálás!
Kedves Albert!
Habár még sem a Tisza, sem a Duna forrásánál még nem voltam, habár a Duna forrása csak százvalahány km. van töllünk, de ott igen, ahol a kettő összefolyik. Sajnos azonban, ma már a Duna sem kék, mint ahogy a Tisza sem szőke.
Szépen megírtad, és az összehasonlitások is szépek.
üdv Tóni
Gratulálok szép versedhez!