Hadd mutassak be egy kellemetlen egyént
Fullasztó Közöny Úr személyében:
Puszta jelenléte rendkívüli veszély,
A megszállt halandó máris tétlen!
Menjünk, népszerűsítsük Közöny Urat,
Emeljük őt irreális magasságokba,
Ha egy idegen lény utánunk kutat,
Hadd tudja meg, ki miatt zuhantunk árokba!
Sokszor málnaszörpoldatban kínálja a mérget,
S te gyanakvás nélkül, azonnal megiszod
A véget jelentő teljes érzéketlenséget,
S a szilárdnak vélt hited rögvest meginog.
Zihálva nyitnád ki a szürke ablakot,
De a fulladás ellen már ez se nyújt védelmet,
Hisz ő birtokolja szakadó paplanod,
S erkölcsi halálba ringatja kívánt kényelmed.
Őméltósága vidáman teázik,
Mialatt uszító gyűlölet terjed a világban.
Mikor mást ócsárolsz, nálad tanyázik,
Mert meg szeretne győzni, hogy a módszere hibátlan.
Asszonyt ölnek, vagy gyermeket kínoznak,
De a Felségnek még a szemizma sem rándul.
Éhínség törtet, s járványok gyilkolnak,
Ő nevetve tűri, hogy az ember elárvul.
A közöny házában lesújt a gonoszság,
A szeretet csupán egy elérhetetlen vágy.
A családtagok vakon egymást okolják,
Holott a tettes kiléte közel sem talány!
Ő idézi elő a világvégét,
Hamarosan ő teszi meg a végső tollvonást,
S ha nem ismered el a bukás tényét,
Figyeld meg e mérhetetlen, mentális rombolást!
Fuldokló elmével a fejem azon töröm,
Kivégezzük-e valaha Fullasztó Közönyt?
10 hozzászólás
Nem, él és virul az idők végezetéig…
Nagyon jó vers!
Köszönöm szépen, kedves Irén!
A vége valójában költői kérdés, örülök, hogy megértetted a versem.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás
emberi közöny
boldog földi életben
halál küldöttje
üdv Tóni
Nem maradhatok közönyös a verssel kapcsolatban. :))) Nem maradhatok se tétlen se őszintétlen. 🙂 Az alapgondolat rendben van… ám a költői megvalósítással még bajok vannak, ritmikai szempontból is, a rímelés is döcög itt-ott, bár én a legnagyobb problémát ott érzem, hogy nem használtál elég költői eszközt, kicsit profán, kicsit köznyelvi lett.
Kedves Tamás!
Igen, én hiszem, hogy egyszer kivégezzük… Úgy gondolom, már nincs dolga, feladata közöttünk, hiszen a küldetését már régen teljesítette. Tetszik amit sugall a versed, kis forrongó, lázadó lelked háborgásait. Ebben hasonlítunk:)
Szeretettel Rita
Kedves Tóni!
Köszönöm szépen kedves versed, találó sorok.
Üdv.:Tamás
Kedves Csaba!
Számítottam rá, hogy fogsz nekem írni, és nem leszel mindennel megelégedve.
örülök, hogy a negatív dolgokra is felhívtad a figyelmem, mert már untam, hogy mindenki agyon dicsér.
Nem törekszem a tökéletességre, és ennek minden következményét vállalom.
Két okom van rá, hogy visszafogottan élek a költői eszközökkel:
-egyrészt szeretnék közérthető lenni, pontosan átadni az üzenetet, és ehhez sokszor elengedhetetlen az egyszerű, hétköznapi nyelv,
-másrészt bizonyos esetekben a "profán" stílust többre becsülöm a fölösleges, és gyakran eltúlzott költőiségnél.
Vannak dolgok, amelyeket egyenesen, köntörfalazás nélkül le kell írni, ki kell mondani, természetesen az igényesség határain belül.
Természetesen megfogadom a kritikádat, egyre több egyéni költői képet fogok megjeleníteni, hogy ne mindig sablonokkal dolgozzak, hiszen fejlődni és javulni akarok az írásban.
Köszönöm, hogy időt szenteltél rá.
Üdv.:Tamás
Kedves Rita!
Én sajnos nem vagyok ennyire optimista.
A közöny egy olyan negatív és szánalmas tulajdonság, amely ősidők óta apáról fiúra öröklődik.
A génjeikben van, és gyakran én is elszörnyedek, milyen mélyre fúrta magát már bennem is.
Az embernek egy célja lehet: egy egész életen át módszeresen küzdeni a közöny ellen, és nem engedni, hogy ekkora kárt végezhessen. Jól írtad, küldetését már valóban teljesítette, csak nem hajlandó odébbállni.
A legelkeserítőbb az, hogy minden nap több ezer ember hal meg éhínségek, gyógyíthatatlan betegségek vagy brutális gyilkosságok következtében, míg egy kisebb csoport dőzsöl a jólétben, és igen közömbösnek mutatja magát a problémákkal szemben.
Emiatt háborog az én lelkem is.
Köszönöm, hogy írtál.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Nem friss vers, de aktuális. Tartalmilag jó. Rímképletek és ritmika azt nem néztem.
A fullasztó közöny jó cím passzol a vershez.Egy ilyen jellegű verset szerintem nem lehet
"szépen előadni" mert a téma sem szép de létező és valós dolgokról írtál.
Ha ezt még cifráztad volna amit szerencsésen nem tettél meg a vers túl megrázó lett volna
az olvasónak. A közöny az egyik legrosszabb dolog az életben.
Üdv: Ági
Szia Ági!
Köszönöm szépen hozzászólásod.
Üdv.:Tamás