Laura, igazából ezt nem magamról írtam, csak úgy általában arról a jelenségről, ha valaki folyamatos lelki vagy testi fájdalommal él. Talán…ezt gondolja…..éjfélkor
Kedves Szusi!
Én is már többször is megelégedtem a fájdalmaimbol, és gondolta megfojtom őket az alkoholba, és utnna jót fogok aludni. De csalódtam, aludni aludtam, de a fádalmak is éppen úgy mint a gondok, kitünöen tudnak úszni, nem fulladtak bele, és másnap úra itt voltak.
Már Arthur Schopenhauer leírta:
"Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki."
…én feláldozok sokat, de a fájdalmakat még sem kikerültek ki…
üdv Tó
Tóni, épp most olvasok egy érdekes könyvet, amiben az van, hogy azért vagyunk, hogy tapasztaljunk, mert csak akkor tudjuk milyen is az a "valami", ha megtapasztaltuk. Állítása szerint, így jutunk el ahhoz, amik valójában vagyunk, és állítása szerint, ez a cél.Minden esetre érdekes teória. Nem tudom Schopenhauer mit gondol élvezeteknek és vajon mitől lenne fájdalom mentesebb bármi attól, ha még arról is lemondanék? Legalább azt élvezzem, amit élvezek! Vagy nem?
leslie, csak a "ma"a biztos, a holnap mindig bizonytalan, és ez akkor is így van szerintem, ha bízunk és akkor is, ha nem. Attól semmi nem lesz biztosabb, hogy bízunk benne. A bízás inkább csak olyan alkalmi nyugtatóféle.
Daniella, próbaképp küldtem egy haikut a pályázatra, de nem fűzök hozzá nagy reményeket. Megpróbálni mindent meg lehet, aztán vagy sikerül, vagy nem. Nem fogok harakirit elkövetni, ha nem felel meg az elvárásaiknak.Én még amúgy is kezdő vagyok és semmiféle babérra nem törekszem.
Holnap pedig azt mondom. A tegnapi volt az egyetlen könnyű nap. 🙂
Kedves Szusi! Tömören: Jó Vagy! :)))
Haikuból annyira jó, mint a japánok szusiból.:)))))
Zsolt, mindannyian várakozunk és kapunk is, nem kevés jót, csak észre kell venni.Már én is észre vettem magamon, hogy a haikuim többnyire borongósak. Úgy látszik, hogy a búsat haikuban írom meg, a mosolygósat meg szatírában. Ilyen az élet, ilyen is meg olyan is.
By szusi
16 hozzászólás
Igazán jóó 🙂
Köszönöm Alex.
Igen súlyos önirónia, ismét, de ha már a kínodon is őszintén tudsz nevetni, az annak a jele, hogy erősebb vagy nála 🙂
Laura, igazából ezt nem magamról írtam, csak úgy általában arról a jelenségről, ha valaki folyamatos lelki vagy testi fájdalommal él. Talán…ezt gondolja…..éjfélkor
Kedves Szusi!
Én is már többször is megelégedtem a fájdalmaimbol, és gondolta megfojtom őket az alkoholba, és utnna jót fogok aludni. De csalódtam, aludni aludtam, de a fádalmak is éppen úgy mint a gondok, kitünöen tudnak úszni, nem fulladtak bele, és másnap úra itt voltak.
Már Arthur Schopenhauer leírta:
"Nyerni fogunk rajta, ha élvezeteket áldozunk föl, hogy fájdalmakat kerülhessünk ki."
…én feláldozok sokat, de a fájdalmakat még sem kikerültek ki…
üdv Tó
Tóni, épp most olvasok egy érdekes könyvet, amiben az van, hogy azért vagyunk, hogy tapasztaljunk, mert csak akkor tudjuk milyen is az a "valami", ha megtapasztaltuk. Állítása szerint, így jutunk el ahhoz, amik valójában vagyunk, és állítása szerint, ez a cél.Minden esetre érdekes teória. Nem tudom Schopenhauer mit gondol élvezeteknek és vajon mitől lenne fájdalom mentesebb bármi attól, ha még arról is lemondanék? Legalább azt élvezzem, amit élvezek! Vagy nem?
Versed kicsit pesszimista, lemondó hangulatú. Mintha nem bíznál a holnapban…
grat
leslie
leslie, csak a "ma"a biztos, a holnap mindig bizonytalan, és ez akkor is így van szerintem, ha bízunk és akkor is, ha nem. Attól semmi nem lesz biztosabb, hogy bízunk benne. A bízás inkább csak olyan alkalmi nyugtatóféle.
Kedves szusi!
Nagyon tetszik ez is! 🙂
Így van ez, jut is, marad is. Nálam is.
Próbáltál már haikuval pályázni? (Most is van egy haiku pályázat…)
Daniella, próbaképp küldtem egy haikut a pályázatra, de nem fűzök hozzá nagy reményeket. Megpróbálni mindent meg lehet, aztán vagy sikerül, vagy nem. Nem fogok harakirit elkövetni, ha nem felel meg az elvárásaiknak.Én még amúgy is kezdő vagyok és semmiféle babérra nem törekszem.
Tetszett, szusi… nehéz sűrű gondolat.
aLéb
aLéb, jó ezt olvasni tőled. Köszönöm.
Holnap pedig azt mondom. A tegnapi volt az egyetlen könnyű nap. 🙂
Kedves Szusi! Tömören: Jó Vagy! :)))
Haikuból annyira jó, mint a japánok szusiból.:)))))
pirospipacs, jó is lenne, ha olyan jó lennék……de a japánok szusiból verhetetlenek, meg persze egy csomó másból is…..
Azért a"holnaptól" jót is várj, ne csak fájdalmat!
Nagyszerű haiku ez is, akár a többi!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Zsolt, mindannyian várakozunk és kapunk is, nem kevés jót, csak észre kell venni.Már én is észre vettem magamon, hogy a haikuim többnyire borongósak. Úgy látszik, hogy a búsat haikuban írom meg, a mosolygósat meg szatírában. Ilyen az élet, ilyen is meg olyan is.