egy sötét verem
nyirkos falai mentén
üresbe nyúlok
***
idegen város
ismeretlen utcáin
egyedül vagyok
***
hatalmas síkság
körülöttem csak tevék
keresem utam
***
sűrű őserdő
elkorhadt dzsungelében
magam szenvedek
***
lapályos tájrol
hegyek közé kerültem
jó úton megyek
***
magas kősziklák
legmagassabb hegyorom
én célba értem
***
utolsó utam
a halott testem nélkül
tehozzád vezet
9 hozzászólás
Nagyon szép Tóni.
Kedves Szusi!
Megpróbáltam minden egyes Haikuval a nagy harangot megütni, hogy sokáig gongjon az olvasó fülében.
…remélem sikerült…
Köszönöm dicséretedet, és
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Nagyon szép haikuk, de úgy is mint vers.
Gratulálok, Judit.
Mint a cime is mondja az élet útja. Ezt megpróbáltam hét képben az olvasó elé varázsolni. 1. a megszületésnünk elötti, és maga a születés ideje
2. a mai magárahagyagyatott gyerekkor
3. a gyerekkor vég, és a felnöökor kezdete
4. a modern életben, maga az élet keresése
5. az életem lassan bizonyságot nyer
6. a karriere húz felfelé, mindig feljebb, valaki ltt belőled
7. ott fenn a csúcson, a célban, szívinfraktus, csak a hited maradt meg
…hogy sikerült e, azt ti monhassátok meg…
Köszönöm a véleményedet, és
üdv Tóni
Kedves Judit
Mint a cime is mondja az élet útja. Ezt megpróbáltam hét képben az olvasó elé varázsolni. 1. a megszületésnünk elötti, és maga a születés ideje
2. a mai magárahagyagyatott gyerekkor
3. a gyerekkor vég, és a felnöökor kezdete
4. a modern életben, maga az élet keresése
5. az életem lassan bizonyságot nyer
6. a karriere húz felfelé, mindig feljebb, valaki ltt belőled
7. ott fenn a csúcson, a célban, szívinfraktus, csak a hited maradt meg
…hogy sikerült e, azt ti monhassátok meg…
Köszönöm a véleményedet, és
üdv Tóni
Micsoda állomások! Szinte megelevenedtek előttem a különböző tájak!
Gratula!
Barátsággal:Zsolt
Kedves Fél-X!
Ezeket az állomásoka, mint ahogy te is észrevetted, megpróbáltam Juditnak adott hozzászólásomban egyenként is leírni.
…remélem sikerült…
üdv Tóni
Kedves Tóni!
Minden lényeges dolgot leírtál. Remélem egyszer én is célba érek, olyan szépen fejezted be.
Csak legyünk optimisták! 🙂
Szeretettel:
Nairi
Kedves Nairi!
Éppen most írok egy verset, a célbaérésről, a dobogórol. A célba érni fontos, dem sohasem fontos, hogy az első legyél.Több mint negyven éve, van amikor kétszer is egy évben megyünk haza. Az út egyirányban 1350 km. Az ismerősök között egy örökös téma: Hány óra alatt értél haza. Az én válaszom, az évek során mindig ugyanaz: Amikor és autóban ülök, soha sem az számit mikor, hanam, hogy hogyan. Sajnos az évek során, volt olyan ismerősöm is, aki egy két gyors hazaérés után, már sohasem ér haza többé. Nekem is amikor 97-ben az idegösszeroppanásom volt, felmondtam a nagyfőnöki állásomat, válaltam egy segédmunkás állását, és a nyelvemet nyujtottam a halálra, dolgoztam még tiz évet, nem mint nagy főnök, de mint egy megelégedett ember. Időben megláttam a Jó Istem mutató ujját.
Köszönöm hogy írtál,és
üdv Tóni