Kedves Tamás!
Nagyon régi szép emlékeket hozott elő e pár sorod. Gyerekkoromban a vasutállomás volt neknünk a világ központja. Onnan indul, és ott fejeződött be minden. Az egyik barátom ott tanult borbélynak, utánna évekig ott is dolgozott, A resti,az állomás vendéglője, az újságárús bódé, minden ma olyan minnt a megrozsdásodott sinek. Pontossan a mult évben, amikor otthon voltunk, eszembe jutott, és kimentem a vasutállomásra. Úgy néz ki minden, összetörve, elrohadva, mint egy vadnyugati, a legjobb idejét leélt "aranyváros".
Hosszabb ideig ott voltam, de nem ma, hanem ötven évvel ezelött.
Rövid, de velős írás.
Üdv Tóni
Rövid versedben jól föladtad a leckét. Rejtvényt tudok fejteni, de ezt a gondolat, amivel zárod a verset, biz' én nem tudom kibogozni. Majd figyelem, ha valaki kitalálja, elolvasom, mert nagyon érdekel.
Hűha!
"Még ott áll az épület,"
vagyis még kézzel fogható az épület, még el lehetne jutni oda, de
"rozsdásak a sínek."
A rozsdás sínről az jut eszembe, hogy ott már rég nem jár a vonat.
"Mi ott várunk reá,
mint megkésett hívek."
A megkésett hívekről valamiféle megbánás jut eszembe. Mintha későn mentek volna ki a vonathoz.
"Hazánk szólít, el kell jutnunk oda,"
Vagyis a Hazánk lenne az épület? Ahová el kellene jutni, fel kellene nőni és a problémákkal foglalkozni.
"ám e vonat már nem fut be soha."
Hiába bánjuk, vannak olyan problémák, amiket ha tegnap kezdtünk volna el megoldani, már az is késő lenne.
A vonat maga nagyon érdekes… mi lehet a vonat? Mintha ez a vonat lenne az egyszerű emberek vonatja, akik tisztán látják a helyzetet, mégsem jutnak olyan pozícióba, hogy a problémák megoldásával foglalkozzanak.
Daniella, hihetetlenül tetszik az elemzésed!
Igen, ez is egy jó értelmezés, és rengeteg hasonló dolog keresztülfutott az agyamon azok közül, amiket leírtál.
Olyan szépen és pontosan fogalmaztad meg őket!
Kiváló verselemző vagy, én ilyen szinten soha nem voltam képes erre.
Gratulálok, és nagyon köszönöm a figyelmed!
Hm, már megint úgy érzem, hogy fejlődtél, amióta nem jártam Nálad. Tetszik, hogy nem fejtegettél semmit feleslegesen, hogy több értelmezés lehetséges. Tetszik az ellentét. Az egyedüli, ami nekem kitűnik, az a 'haza'. Úgy érzem, ez kissé elavult szó, nincs már olyan helyzet, amikor ez a szó felmerülhet: 'haza'. Nincs szabadságharc, forradalom, diktatúra… Persze, ha hasonló eseményeket idéz a vers, akkor elfogadom. De egyébként ebbe az egybe hadd kössek bele, ne haragudj érte. 🙂
Örülök, hogy olvashattalak -megint-, tök jó látni, ahogy egyre kifinomultabban fogalmazol. (Ez most meg úgy hangzik, mintha én már 90 éves lennék és vérprofi. Na mindegy.) 🙂
Ugyanezek a képek voltak előttem is írás közben.
Magyarországon sajnos sportot űznek a vasúti közlekedés leépítéséből, az utóbbi években annyi vonalat zártak be, hogy ha összeadnánk a kilómétereket, akár Párizsig is eljuthatnánk rajtuk.
És ami utánuk marad: a rozsdásodó, gazzal és szeméttel benőtt sínek, az omladozó állomásépületek, a betört vagy bedeszkázott ablakok, az omló vakolat és tetőszerkezet stb.
Lehangoló a látvány.
Azért örülök, hogy kellemes emlékeket ébresztettem fel benned.
Én azt hiszem, minden egyes értelmezés jó "megfejtés".
Nem az a legfontosabb, mit gondol az író, hanem az, milyen érzéseket vált ki a mű az olvasókból.
A középiskolai irodalomórákon pont ez volt a nagy kihívás: az életrajzból és a történelmi háttérből bár sok dologra lehetett következtetni, a szerző azonban sokszor beszúrt olyan részeket, amelyeket nem lehetett egyértelműen megfejteni, és ez mindenkiben más érzetet keltett.
Éppen ez az érdekes az egészben! A költő előbb-utóbb meghal, de a különböző elemzések és értelmezések által a mű továbbél.
És senkire nem szabad egy adott sémát ráerőltetni, mindenki értse úgy, ahogy szeretné!
Persze én is kíváncsi vagyok, mások mit szólnak hozzá, na nem mintha olyan nagyra tartanám magam.
Köszönöm a látogatásod.
Ne haragudj, de nem értek egyet a párhuzammal, amelyet a haza és olyan fogalmak között vonsz, mint szabadságharc, forradalom, diktatúra.
Én megértem, ha egyes emberekben ez a kifejezés émelygést okoz, de ez annak köszönhető, hogy sokan felületesen használják, és visszaélnek a "haza" szóval főleg politikai okokból kifolyólag.
Számomra a haza tágabb értelmezést nyer: nem kimondottan egy országot, hanem egy olyan szűk, de bensőséges környezetet jelent, ahol az ember az lehet, aki valójában, egyfajta meghitt kötődést érez, és soha nem érzi magát idegennek.
Én tudom, hogy bizonyos embereknek már létezik ez a szó, de szerintem félelem és szorongás van a lelkükben.
Egyetlen ilyen földrajzi pont van, a többi ideiglenes tartózkodási hely.
hatalmas közhely, de igaz: kell lennie egy helynek, ahová az ember "hazatérhet", különben hontalan.
Örülök, hogy fejlődést tapasztalsz nálam, bár ez szerintem csak azért van, mert kissé letisztultabb, kiforrottabb lett a stílusom, én nem hiszem, hogy sokkal jobbak lennének a verseim
Kissé másabbak leszünk idővel, ugyanezt tapasztalom nálad és a többi alkotónál is.
De nagyon örülök, hogy pozitív véleményed van.
Köszönöm.
Ha te mondod, akkor továbbra is próbálkozom majd ilyen rövid versikékkel.
Igyekszem újítani minden téren, hiszen fontos a "lírai vérfrissítés" és a sokoldalúság.
Nagyon örülök a véleményednek és köszönöm látogatásod.
18 hozzászólás
Csak érzem, mit üzensz, megfogalmazni nem nagyon tudnám.
Kedves szusi!
Bennem is elég összetett érzések vannak, de inkább megadom a szabad értelmezés lehetőségét.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Kedves Tamás!
Nagyon régi szép emlékeket hozott elő e pár sorod. Gyerekkoromban a vasutállomás volt neknünk a világ központja. Onnan indul, és ott fejeződött be minden. Az egyik barátom ott tanult borbélynak, utánna évekig ott is dolgozott, A resti,az állomás vendéglője, az újságárús bódé, minden ma olyan minnt a megrozsdásodott sinek. Pontossan a mult évben, amikor otthon voltunk, eszembe jutott, és kimentem a vasutállomásra. Úgy néz ki minden, összetörve, elrohadva, mint egy vadnyugati, a legjobb idejét leélt "aranyváros".
Hosszabb ideig ott voltam, de nem ma, hanem ötven évvel ezelött.
Rövid, de velős írás.
Üdv Tóni
Kedves Tamás!
Rövid versedben jól föladtad a leckét. Rejtvényt tudok fejteni, de ezt a gondolat, amivel zárod a verset, biz' én nem tudom kibogozni. Majd figyelem, ha valaki kitalálja, elolvasom, mert nagyon érdekel.
Üdvözlettel: Kata
Hűha!
"Még ott áll az épület,"
vagyis még kézzel fogható az épület, még el lehetne jutni oda, de
"rozsdásak a sínek."
A rozsdás sínről az jut eszembe, hogy ott már rég nem jár a vonat.
"Mi ott várunk reá,
mint megkésett hívek."
A megkésett hívekről valamiféle megbánás jut eszembe. Mintha későn mentek volna ki a vonathoz.
"Hazánk szólít, el kell jutnunk oda,"
Vagyis a Hazánk lenne az épület? Ahová el kellene jutni, fel kellene nőni és a problémákkal foglalkozni.
"ám e vonat már nem fut be soha."
Hiába bánjuk, vannak olyan problémák, amiket ha tegnap kezdtünk volna el megoldani, már az is késő lenne.
A vonat maga nagyon érdekes… mi lehet a vonat? Mintha ez a vonat lenne az egyszerű emberek vonatja, akik tisztán látják a helyzetet, mégsem jutnak olyan pozícióba, hogy a problémák megoldásával foglalkozzanak.
Nekem!! Bocsánat, hogy így "kibontottam".
Daniella, hihetetlenül tetszik az elemzésed!
Igen, ez is egy jó értelmezés, és rengeteg hasonló dolog keresztülfutott az agyamon azok közül, amiket leírtál.
Olyan szépen és pontosan fogalmaztad meg őket!
Kiváló verselemző vagy, én ilyen szinten soha nem voltam képes erre.
Gratulálok, és nagyon köszönöm a figyelmed!
Üdv.:Tamás
Várj csak, fordítva van! :DD Én gratulálok, az előbb annyira beleéltem magam a versedbe, hogy a csillagok lemaradtak. :))
Kedves Tamás!
Hm, már megint úgy érzem, hogy fejlődtél, amióta nem jártam Nálad. Tetszik, hogy nem fejtegettél semmit feleslegesen, hogy több értelmezés lehetséges. Tetszik az ellentét. Az egyedüli, ami nekem kitűnik, az a 'haza'. Úgy érzem, ez kissé elavult szó, nincs már olyan helyzet, amikor ez a szó felmerülhet: 'haza'. Nincs szabadságharc, forradalom, diktatúra… Persze, ha hasonló eseményeket idéz a vers, akkor elfogadom. De egyébként ebbe az egybe hadd kössek bele, ne haragudj érte. 🙂
Örülök, hogy olvashattalak -megint-, tök jó látni, ahogy egyre kifinomultabban fogalmazol. (Ez most meg úgy hangzik, mintha én már 90 éves lennék és vérprofi. Na mindegy.) 🙂
Üdvözöllek,
Réka
Hm. Egyre jobbakat írsz, az előzőt is olvastam. Jól állnak neked a rövidebb versek. 🙂
Üdv,
Poppy
Kedves Tóni!
Ugyanezek a képek voltak előttem is írás közben.
Magyarországon sajnos sportot űznek a vasúti közlekedés leépítéséből, az utóbbi években annyi vonalat zártak be, hogy ha összeadnánk a kilómétereket, akár Párizsig is eljuthatnánk rajtuk.
És ami utánuk marad: a rozsdásodó, gazzal és szeméttel benőtt sínek, az omladozó állomásépületek, a betört vagy bedeszkázott ablakok, az omló vakolat és tetőszerkezet stb.
Lehangoló a látvány.
Azért örülök, hogy kellemes emlékeket ébresztettem fel benned.
Üdv.:Tamás
Kedves Kata!
Én azt hiszem, minden egyes értelmezés jó "megfejtés".
Nem az a legfontosabb, mit gondol az író, hanem az, milyen érzéseket vált ki a mű az olvasókból.
A középiskolai irodalomórákon pont ez volt a nagy kihívás: az életrajzból és a történelmi háttérből bár sok dologra lehetett következtetni, a szerző azonban sokszor beszúrt olyan részeket, amelyeket nem lehetett egyértelműen megfejteni, és ez mindenkiben más érzetet keltett.
Éppen ez az érdekes az egészben! A költő előbb-utóbb meghal, de a különböző elemzések és értelmezések által a mű továbbél.
És senkire nem szabad egy adott sémát ráerőltetni, mindenki értse úgy, ahogy szeretné!
Persze én is kíváncsi vagyok, mások mit szólnak hozzá, na nem mintha olyan nagyra tartanám magam.
Köszönöm a látogatásod.
Üdv.:Tamás
Kedves Réka!
Ne haragudj, de nem értek egyet a párhuzammal, amelyet a haza és olyan fogalmak között vonsz, mint szabadságharc, forradalom, diktatúra.
Én megértem, ha egyes emberekben ez a kifejezés émelygést okoz, de ez annak köszönhető, hogy sokan felületesen használják, és visszaélnek a "haza" szóval főleg politikai okokból kifolyólag.
Számomra a haza tágabb értelmezést nyer: nem kimondottan egy országot, hanem egy olyan szűk, de bensőséges környezetet jelent, ahol az ember az lehet, aki valójában, egyfajta meghitt kötődést érez, és soha nem érzi magát idegennek.
Én tudom, hogy bizonyos embereknek már létezik ez a szó, de szerintem félelem és szorongás van a lelkükben.
Egyetlen ilyen földrajzi pont van, a többi ideiglenes tartózkodási hely.
hatalmas közhely, de igaz: kell lennie egy helynek, ahová az ember "hazatérhet", különben hontalan.
Örülök, hogy fejlődést tapasztalsz nálam, bár ez szerintem csak azért van, mert kissé letisztultabb, kiforrottabb lett a stílusom, én nem hiszem, hogy sokkal jobbak lennének a verseim
Kissé másabbak leszünk idővel, ugyanezt tapasztalom nálad és a többi alkotónál is.
De nagyon örülök, hogy pozitív véleményed van.
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Szia Poppy!
Ha te mondod, akkor továbbra is próbálkozom majd ilyen rövid versikékkel.
Igyekszem újítani minden téren, hiszen fontos a "lírai vérfrissítés" és a sokoldalúság.
Nagyon örülök a véleményednek és köszönöm látogatásod.
Üdv.:Tamás
Örülök neki, hogy megmagyaráztad a Te álláspontot, és meg is védted azt, így helyet hagyok a 'hazának', így már más értelmet nyert számomra. 🙂
Nagyon tetszik e versed, Gratulálok, jól sikerült!
Kedves aphrodite, volt egy olyan megérzésem, hogy előbb vagy utóbb ez a vers el fog jutni hozzád.
És lám nem csalódtam!
Köszönöm.
Üdv.:Tamás
Szia Tamás!
Jóféle vers. A rövidsége meglepett. Tetszett.
Üdv: Ági