Sárba taposhat a végzet, szép szemetek ragyogását,
karjaitok melegét, nem feledem soha már…
Éjszaka bíbora vonja be tó-sima, angyali arcod;
őzsuta hunyt szemeden, játszik a képzeletem…
Fázol, szíveden alkonyat ágboga, eljön-e már, ki
éteri rongyaival, óvatosan betakar…
13 hozzászólás
Szeretettel elfogadtam! :)))))) Köszönet szép ünnepi soraidért kedves Antal! Ritka kedves szavak ezek, szép formában.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: még mindig pipacs 🙂
Nagyon szépek… köszönjük…!
Köszönöm, hogy a virágözönben három száll gezemicém, észrevettétek. a
Kedves Antonius!
"Virágözönben három szál gezemicém"… már megint szerénykedsz:) Gezemice vagy rózsaszál, egyetlen tő vagy bokor… sosem ez számít. A gesztus. Az pedig megvolt, megvan.
Csatlakozom Nőtársaimhoz, én is nagyon köszönöm:)
Szeretettel Rita
Köszönöm, hogy figyelmeddel megtiszteltél. a
Gyönyörűek, fegyelmezettek, mélyen kifejezőek, élmény volt olvasni, antonius.
aLéb
Sokat jelent nekem a véleményed.
Köszönöm. a
Szia!
Nőtársaim nevében köszönöm kedves soraidat! Nemcsak szépek, hanem a verstanilag is kiválóak!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Köszönöm szépen látogatásod, kedves szavaid.
Üdv. a
Kedves Antonius!
Időmértékes verset írni, legalább is számomra az egyik legnehezebb feladat, ezért duplán gratulálok, és a figyelmesség a Nőnapra, szóval minden elismerésem.
Üdv.: Zagyvapart.
Köszönöm szépen Feri.
Üdv. a
Megérdemelték!
[… persze ha lenne férfinap, mi is elvárnánk a költőnőktől néhány disztichont ]
Köszönöm Zoli, hogy megtiszteltél. Még jó, hogy elvárnánk. Bár, mivel világéletemben kompromisszumra hajló emberke voltam, lehet, egy-egy flaska sörben is kiegyeznék. a