Mindennap arra ébredek,
Ha meglelem a lényeget,
Írok majd szépet s jót nekem;
Megírom élet énekem…
Szüntelen érzem; késztetés
Az írás; álom s ébredés,
Elillanó könnyes regény,
Vagy csak egy vers, egy költemény;
Amit egyszer megírok én
És szárnyal álmaim egén;
Elsodor, ringat és remeg,
Nem álmosít, nem szendereg,
Hanem vág; megfog, megragad
S hiába ismered magad
nem enged, inkább felrepít,
Katarzisa elandalít…
Így kéne írnom, jól tudom,
Ám sajnos mindig elbukom.
Hát keresem az érveket…
Mindennap erre ébredek.
***
De minden költő ostoba
Mert a lelkének ostora
Csapkod kezében szüntelen
Hiába minden intelem,
Csak ír és ír, ha kell, ha nem;
Szívében örök rejtelem
Honol és néma kétkedés.
Így megmarad a késztetés…
6 hozzászólás
Szia Braunel!
Nagyon jó vers, minő meglepetés, teljesen értem amiről szól. 
Nálam is így működik a "késztetés". Ezt nem lehet abbahagyni. Egyébként csak a 3. versszakban füllentettél, ezt elnézem, de örülök, hogy valamikor a szél erre sodort engem, mert van itt mit tanulni, méghozzá úgy, hogy élvezetes olvasmányok okoznak katarzist. Nagyon jók a rímek, a ritmus is, a tartalom könnyedén fut, lengetem a kalapom. 
Jöttem kalapot emelgetni.
Szeretettel: Kankalin
Köszönöm Szépen Kankalin.
Nagyon örülök a kalaplengetésednek…
Kedves Braunel!
Te úgy írsz, ahogy kell. "írás, álom s ébredés…! Mégis, "elsodor, ringat és remeg…" Keseknek megy ez.
Szeretem a sítlusod, azért mert úgy képzellek el, hogy leülsz, és keresgetés nélkül adják magukat a szavak. :)) Mégis olyan egységgé álnak össze, sorban mint az ólomkatonák, s illatozva mint a vigárok.
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs
Köszönöm szépen pipacs…
Örülök, hogy tetszett.
Ötletes, ritmusos (itt-ott bicsaklik csak meg kicsit), egyedül a rímekkel vagyok gondban, nekem kicsit sok, egy nagyon picit kín-rímnek tűnik némelyik.
Köszönöm, hogy olvastál Csaba…