Hol maradtok ti kába
fellegekből alászállva
óráim alá taposó
Névtelen óriások?
Nem feleltek? Hiába
cipeltük Kánaánt várva,
üszköt tűrve, nyakunk törve
százados terhetek?
Erre jöttök? Léptetek
hallom? Gyomrom meg-megremeg
küszköd és remél, bár
tudja, hogy öltetek.
2 hozzászólás
Hú micsoda szikrázóan kemény csodát hoztál!!!!
Igazán remek vers!
Gratulálok
Köszönöm szépen, most büszke lettem, második versem! 🙂