Sötét,bűzös,zajos,börtön
Miben álmok vesznek el
Hol szüntelenül a csönd csöng
Mert itt senki se felel
Szilárd téglák hada között.
Hidd el te is elveszel.
Hiába döngetsz kapukat
S szavalsz dicszengő imát
Hisz rég eladtuk magunkat
Már Mefisztóé e világ
Ő rendezi az utunkat
Erényünk,s minden hibánk
S ne hidd,hogy végigjárhatod
Zegzugos,vad,utad,
Hogy majd bátran elkiálthatod
Magad,elhagyva,az alagutat
,Ha egy aprócska fényt látsz ott,
Ne járd a csalfa utat
Hisz illúzió minden, látszat
Sors,űzi a te sorsod
Goethei főhősként játsszad
A szereped,ez a dolgod
Hisz örökké tart e játszma
A szerződést fel nem oldod
Ez a lelked ára
1 hozzászólás
Érdemes lenne átnézni a vesszőket és a mondatvégi pontokat. Hol sokat látok belőlük, hol meg nincsenek. A vers megérdemelné. Az is érthetőbbé tenné véleményem szerint, ha nem minden mondatot kezdenél nagy betűvel, hanem normál mondatokat használnál.