Fák és fények

Különleges táncot járnak játszi képződmények.
Lények harcát vetítik arcomra
Furcsa fények.
Mély álomból ébredtem. Oly sötét volt, bár néha
Néma ködbe öltözött, mi
Gyönge volt és léha.
Fölkelek. Azt sem tudom, hogy ki vagyok, és merre.
Erre hullott vízcsepp-lélek
Bennem lelt emberre?
Találgatom, honnan fú e vízharmatos szellő.
Felhő sejlik lomb mögött, mi
Óceánból fel jő.
Itt fekszem, egy szigeten. Be sok madár és tölgyes!
Földes lett a körmöm. Vajon
Két szemem miért könnyes?
Mi történhetett velem, hogy egyszer csak itt lettem?
Ettem azt, mi másnak étke?
Sorsomat feledtem?
Miért sírok, hogyha nem is emlékszem a múltra?
Útra keltem, így találtam
Istenadta kútra.
Reá jártam évről-évre új regéket inni,
Kinti űrbe messze láttam,
Így kezdem el hinni.
Meglehet, hogy megint itt vagyok, az ősi Földön.
Börtönöm tán épp e test lesz,
Míg rabságom töltöm.
Visszaküldtek ismét, merthogy újra elhibáztam.
Fáztam, és a tűzbe mentem,
Napsütésben áztam.
Különleges táncra kéri napsugár a fákat.
Ágat ér aranyvilág, sötétbe
Lyukat vágat.
Fák és fények karcolják arcomra azt, mi voltam:
Hol tanultam őstudást és
Merre jártam holtan.