Mári néni

A ház előtt a lócán ül Mári néni.Két kedvenc macskája ölében.
Három ott bóklászik mögötte a fűben.
Lassú alig mozdulattal simítja a két cicát amíg szeme a távolba matat.
Pillája se rebben a szeme a messzi nádtengerre meredten tapad.
Itt ül pirkadattó alkonyatig.Rügyfakadástól lombhullásig.
Esőben és szélben tűző napban csak ül mintha várna valakit.
A szomszéd porta a boltos Lacié ő jó ismerősöm.
Anyósa Margó néni pátyolgatja az elaggott Márit amikor hagyja.
Előfordul őt is elzavarja csúnyán összekáromkodja.
Ilyenkor Laci szed össze egy kis szalámi véget viszi a macskáknak,
így teremt békességet.Mári, nem ismeri az embereket.Nem is látja őket!
Csak a macskáit ügyeli, mint a rossz gyerekeket.Néha rájuk ripakodik.
-Frici ezt még egyszer meg ne tedd! Ne bántsd Amáliát!
Azután elzavarja a macskát.Margó néni szeme beljebb invitál.
Beszélgetni nagyon szeret.Mesélni kezd.
-Nem volt ám mindig ilyen a Mári. Takaros jó faros fehércseléd volt lánykorában.
Ő ment férjhez legelébb közülünk a tanyában.Jó parti akadt.Vasutas!
Irigyeltük is mind a fene a szemit.Nem forgatta hiába!
Józsi az ura dógos ember vót, amíg meg nem hót.A sok pájinka vitte a sírba.
-Tudod jányom a vasutasok mind italosok!Ott maradt Mári egymaga.
-Meg a csepp pulya!A kis Józsi.Fene rossz kölyök vót.
Az anyja sokszor elmángorolta de nem bánta az a pulya!Mindenkit kifigurázott.
Még a jegyzőt is ahogy nagy peckesen indul a hivatalba. Pont úgy !
Mári úgy kacagta szinte rengett a hasa!
Felnőtt a Kis Józsi is egykettőre de szakma nem kellett a kezibe!
Ő nem arra született, hogy bárki fia ugráltassa! Mondogatta.
-Jó van na te gyerek maradj itthon a háznál oszt ha kell vágsz fát.
-Hordasz vizet meg ami akad. Megcsinálod?
-Meg én Anyám mindent! Ujjongott a kis Józsi.
Dógozott is serényen, míg a többi legény el nem kezdte a kocsmába csalogatni.
Csakhogy néki nem volt miből italozni!Az anyja tartotta abbúl a kis pénzbűl,
mit a piacon árult paszulyból meg tojásbúl.Józsi elkezdett lopkodni.
Hun az asztalkendő tűnt el, hun a nagy fejsze.Végül a pénz is ellopta az ebadta!
Sokat szenyvedett Mári a fiú végett!Nem bánta mert imádta egyetlen fiát!
Múlt éven úgy karácsonytájt árulták itt a díszíteni való fát.
Akkor mán Józsi igen rágyött a pájinka ízire!Mindíg a kocsmába vót szinte ott lakott.
Egyik este gyön haza nagy kapatosan, Mári meg mellette, haragosan.
-Mán megint elittad az utolsó forintot is a háztúl, hogy veszek most a fábúl karácsonyra?
-Sose féljen Anyám amíg engemet lát hozok fát de akkorát be se mén az ajtón!
-Nem hiszi? Majd meglátja!Az irigységtűl megződül az egész tetves tanya!
El ment, oszt elő se jött többet. Nádvágók találták meg.Meg vót hóva. Tóba befagyva.