Könyvhét

Némán ballagok a kora nyári napsütésben. Körülöttem minden dalol, élénkzöld színben lengedeznek a falevelek. A kávéházak teraszai színültig teltek, vidáman trécselő, könnyű ruhába bújt lányok szürcsölik szomjoltó italaikat. A fagylaltos bódék előtt hosszú sor áll, ki türelmesen, ki pedig izgatottan toporogva várja, hogy végre nyelvével érinthesse az édes csodát. Egy három-négy év körüli kisgyerek néz zokogva a földre, barna masszává összeolvadt csoki fagyiját siratja.
– Ne sírj, édesem! – vigasztalja egy csinosan öltözött, szőke hajú fiatalasszony, akit láthatóan zavar a köré gyűlt sokaság bíráló tekintete. – Veszek neked másikat!
– Nem – veti magát a földre a kisfiú. – Nekem ez kell! Vedd fel!
Kerekes bevásárlószatyrot toló nénike figyeli kíváncsian a végkifejletet. Tudja, nem egyszerű egy ilyen helyzeten úrrá lenni, hiszen maga is öt gyermeket nevelt fel. Különösen a legkisebbel, Béluskával nem boldogult. Még kamaszkorában is képes volt hisztizni a játékboltok kirakata előtt, ha nem kapta meg, amire vágyott. A szökőkút vize hangos csobogással emelkedik egyre magasabbra, hogy aztán lágy mozdulattal hulljon alá. Az egyik hársfa alatt fiatal pár üldögél kéz a kézben a frissen festett padon.
– A mi gyerekünk nem fog ilyet csinálni – mondja a fiú.
– Ő okos lesz – feleli a lány. – Megérti, ha valamit nem lehet.
A fiú gyengéden megsimítja a lány hasát.
– Ugye szeretnél te is gyerekeket – kérdezi a lány.
A fiú bólint. Közben a kisfiú szipogva beáll anyjával a sarki cukrászda előtt kígyózó sorba. Néhányan, akik látták az előbbi jelenetet, előzékenyen előre engedik őket. Egy idősebb, napszemüveget és szalmakalapot viselő férfi méri végig szúrósan az anyát és gyermekét, miután őt is szerették volna megelőzni.
– Kérem – mondja határozottan, a rosszalló pillantásokkal mit sem törődve -, én is kivártam a magam sorát. Az én időm is véges.
Közben a teret hangos zene tölti be. A lány feláll. A fiú meglepett kiáltására visszafordul.
– Festékes lett a nadrágod – kuncog a fiú, miközben maga is elhagyja a padot.
– A tiéd is – válaszol a lány.
Együtt nevetnek, miközben arany sugarával beborítja őket a nap. Szerelmesek.
Elindulnak a sátrak felé. A színpadon néptánccsoport ropja vadul. A fiú megpillant egy könyvet. Szerelmes versek, áll a borítóján.
– Ezt megveszem neked – mosolyog a lányra. – A mai nap emlékére, hogy sose felejtsd el!
Közben a polgármester jelenik meg a színpadon, hogy megnyissa a könyvhetet. A fiú és a lány egymás karjaiban hallgatják a beszédet. Boldogok.

holdsugáron kél
hosszú útjára a nyár
bölcsőd otthonom