Ébredj ! Kelj fel, Te nagyhatalmú sors !
Szállj le a trónodról ! Hozzánk,
s nézd, saját szemeddel lásd,
miként szenved az ember,
ki életével szembenézni nem mer !
Vagy nem is akar talán ?!
De még él, s remél !
Ébredj ember ! Kelj fel és bízz !
Higgy, hogy élhess tovább,
nyisd ki a szemed, hogy értsd,
miként szenved a világ.
Szenved, mert nincs ki lássa,
hogy merre menjen tovább.
A pusztulásba, vagy egy új élet felé ?
Ébredj világ ! Mutass utat !
Hisz fiatal vagy még,
ifjúságod ne hagyd veszni,
ne halj meg a semmiért.
Segíts! Talán jobb lesz minden,
s új álmaink lehetnek !
Új életbe vethetjük a reményt !
Ébredj ! Nagyhatalmú sors !
Nézd, miképp változunk,
talán tudunk már hinni benne,
segíteni a másikon,
szembenézni az élettel s halállal,
Egy jobb világért talán !
Melyben a cél szüli a létet, mert a lét a cél !
Ébredj ! Kelj fel, Te nagyhatalmú sors !
Szállj le a trónodról ! Hozzánk,
saját szemeddel lásd,
hogy változik az ember,
mert szembenéz ő immár mindennel,
S egy új világot talál.
Mert míg él, addig remél !
3 hozzászólás
Tetszik ,hogy a versszakok megszólítják a sorsot, embert és világot. Nagyon fontos gondolatokat szedtél rímbe, de nem voltál túl konkrét, nem derül ki miért is kell reménykedni, mitől szenvedünk és mivel kell szembenézni. Így azt hiszem ez a vers mindenkihez közel állhat, mert saját gondolatokkal adhat értelmet neki.
A keretes szerkezet nekem nagyon tetszik, mert megválaszolod az első szakaszt vele és így pozitív végkicsengésű a vers.
üdv, hármas jegy… érdekes írás… a hozzászólásom egy kis ezokerikával kezdtem, mint hogy oroszlán és rák is vagy, plussz az aszcendensed… nem véletlenül lett ennyire színes ez az írás, a színes egyéniségtől és tükrőződik is a mondani valóban… arra kéred, kihez szólsz, hogy szálljon le magas lórol, miközben rá parancsolsz… gyönyörü kontraszt 🙂 gratulálok
Kedves Soren!
Nekem nagyon tetszett – szépen összefogott, jól átadott költeményt olvashattam.
Gratulálok!
Jodie