Percek hamva alatt reszket létem,
elhaló nyögéseit elsöpri a szél szárnya,
s fakó arccal pallós elé térdel, hisz’
emésztő tűzben elporladtak az álmok,
ködbe mosva a jövő bús ábrázatát.
Tengelye tört nehéz szekeremnek,
még a mély gödrökből ki-be másztam,
s könnycseppekből font béklyóm ideköt,
lemoshatatlan gyásszal szívem burkán,
mint rab állat, nyüszítek az élet sarában.
Vánszorgó jövőm oly sorstalanul koldul,
s gyűrt hegekből varrja rongyos ruháját,
penész-szagú kalapjába szeretetet kerget,
mezítelen talpát valóságszilánkok szaggatják,
s homlokán díszeleg a vérrel írott holt-ítélet.
4 hozzászólás
Drága Tünde!
Ne szomorkodj, hisz rossz percek után legtöbbször jó jön. Az élet furcsa viharán is ki süt a nap!
szeretettel-panka
Drága Panka!
Jó lenne, ha már végre felettem is kisütne…
Örömmel láttalak: Tünde
Kedves Tünde!
"mezítelen talpát valóságszilánkok szaggatják,", ez bizony néha így van…
Nagyon tetszett, Gratulálok!
Szeretettel, Judit
Kedves Judit!
Van, hogy nehezen, fájdalmainkkal kell tovább lépni, de tovább kell lépni!
Szeretettel láttalak: Tünde