Csak a múlt
jajgat,
csak az fáj.
a tegnapi távol,
a jelen Éntőlem
lehetne bárhol.
Bárkinek igazából
megélek,
kevéssel maradok
adós,
ha sohasem kérek.
A kapott gyönyör
egyre
szerényebb jussa
a mának,
pénzért osztott
lapok között
kibicként hallgat
a reám mért
utálat és
reggelente az
éjszakai mámor
kuncogva kotródik
borbűzös szobámból
Tisztán kellene
élni,
tisztán és egyenes
derékkal vetni
leköpött falaknak
hátat,
Verejtékszagú
ingbe törölni
kérges mocskát
ennek az elzüllött
világnak.
2 hozzászólás
Ez a csak a múlt fáj-os kép nagyon megfogott, meg hogy a jelen aztán éntőlem… Merem állítani, hohy ezt ismerem. Igen, ha egyszer a nagybetűs Múlt fáj, akkor nincs jelen, abban a percben (órában, napban…) csak az emlékekben élek és csak az emlékek élnek bennem. Akkor is, ha még csak 17 éves vagyok. 🙂 És a vers tetszik!
Üdv
Zsázsa
Most, itt egy időre abbahagyom verseid olvasásást. Egyszerre ennyi is sok volt. Verseidnek nincs szükségük dícséretre. A fenébe is… zavarban vagyok. Ismerem azt a világot amelyről írsz. Hallgatlak…