Van egy magas orom,
ködbe vész nyúlványa,
mégis lehangoló
fenséges látványa.
Fellegvár áll azon,
magam építettem,
sok-sok fájdalmamat
benne elrejtettem.
Börtöne az minden
kósza gondolatnak,
szárnyaló eszmének,
kóbor hangulatnak.
Ne kínlódjak eztán'
bánattal, haraggal,
Körülvettem magas
kőszikla falakkal.
Nem szökhet meg immár
semmilyen érzelem
mi kitörni vágyna…
Soha nem engedem!
Fellegvár
By Judit
6 hozzászólás
Pedig le kell azokat a falakat dönteni Judit! A "Fellegvár" csak látványnak szép, érzésnek nem. Nagyon finom vers a fájdalom bezárásáról…
Ölellek: pipacs 🙂
Kedves Pipacs!
Talán igazad van…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Remélem, hamarosan a távoli ködbe vész fellegvárod. Az érzéseid pedig pozitív töltettel járnak a fellegekben!
ali baba
Kedves Ali baba!
Hidd el nagyon szeretném…Főleg a "pozitív tölteket".
Talán az is eljön.
Nagyon köszönöm, Judit
Drága Judit!
Szomorú a versed, teljesen megértelek. Átérzem. Szebb vidámabb napokat!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Nagyon köszönöm! Hiszen itt van a nyár és ragyog a nap, talán az enyém is felderül egyszer…
Szeretettel, Judit