Ti, akik pihentek lent a hant alatt,
kiknek sírján csak ezernyi fűszál fakad,
főhajtással időzöm előttetek,
s imára kulcsolom értetek két kezem.
Létetek feledés homályába tűnt.
Táblátokon csak idő koptatta betűk
halvány emlékei sejtetik ma már
nevetek, míg alant és fent is némaság.
10 hozzászólás
Kedves Zsóka!
Ha temetőben járok, hasonló hangulat kerít hatalmába, mint ahogy szép versedet olvastam. Szeretettel-panka
Szép.
Az ismeretlen sírja… ki emlékszik már- még rá? Senki sem gondozza már, csak fű nő rajta, majd az sem, csak gaz.
Így múlik el a világ dicsősége…
És a legtöbb ilyen.
Kedves Irén!
Nem tudhatjuk ki nyugszik egy-egy elhagyatott sírban, azt sem mi az okat, hogy nem gondozzák. Azonban elgondolkodtató, szomorú látvány és érzés.
Köszönöm hozzászólásodat és az értékelésedet.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Panka!
Köszönöm, hogy nálam jártál, valamint a hozzászólásodat és az értékelést.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka, ez nagyon szép!
Gratulálok, Judit
Kedves Judit!
Örülök, hogy tetszett a vers. Köszönöm a látogatásodat és az értékelésedet.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Ez nagyon szép és emberi vers.Tetszett.
Szeretettel:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm elismerő szavaidat és az értékelésedet.
Szeretettel: Zsóka
Kedves Zsóka!
Én is megálltam már néhány ilyen sírhant mellett. Szépen írtad le.
Gratulálok szeretettel: Adrienn
Kedves Adrienn!
Köszönöm, hogy betértél hozzám. Jól estek értékelő szavaid.
Szeretettel: Zsóka